Esztergom Évlapjai 1960
Letlrich Edit: Esztergom néhány időszerű funkcionális problémája
A terület egyetlen nagyobb települése, s egyben egyetlen városa: Esztergom. Itt tömörül a járás lakosságának közel egyharmada. Rajta kívül csupán Dorog és Tokod emelkedik ki nagyobb lélekszámával az egymással szinte összenőtt apró bányászfalvak és kolóniák sűrű hálózatából. Bár mindkettő jelentősen megnövelte lélekszámát az utóbbi 10 esztendő alatt, a két városias jellegű bányásztelepülés együttes lélekszáma is mindössze a járás lakosságának 1/5-ét képviseli. Ebben az erősen iparosodó, gyors ütemben fejlődő keretben Esztergom jelenti a várost. De vajon élő, valódi központja-e Esztergom a vidéknek? Lépést tud-e tartani azzal a nagyiramú haladással, amely az őt környező településekben szemünk előtt zajlik? Ezzel a kérdéssel összefüggő problémák sorozatából ragadunk ki a továbbiakban néhányat, miután a mai Esztergom város keretével megismerkedtünk. 2. ESZTERGOM LÉLEKSZÁMÁNAK ALAKULÁSA. A VÁROS NÉPESSÉGVONZŰ HATÁSA Ha egy település lélekszámának alakulását hosszabb időszakra visszamenően felrajzoljuk, egy olyan görbét kapunk, amely — bár az okokat nem jelöli meg — de érzékeny műszerként kimutatja az illető település fejlődési, stagnálási vagy éppen visszafejlődési periódusait. Mit jelez Esztergomról a város lakosságszámának alakulását ábrázoló görbe? A fejlődés reális értékelése céljából hasonlítsuk össze Esztergom lélekszámváltozását a járás két erősen iparosodott községével — Dorog és Tokodéval 1—. melyekben a lakosság 81—83%-a bányászatból, iparból él és két mezőgazdasági jellegű községgel — Pilismarót és Dömösével — amelyekben a népesség ma is túlnyomóan földművelő. A fejlődés arányainak hű tükrözése céljából az ábrázolás logaritmikus skálán történt (28. kép). A görbék futásiránya élesen rávilágít a földművelő és ipari települések eltérő fejlődési ütemére. A két bányászközség: Dorog és Tokod a XIX. század derekától 1— a bányászat nagyobb arányú kibontakozása nyomán — erős ütemű fejlődésnek indult. Lakosságszámát többszáz százalékkal növelte meg száz esztendő alatt. A két mezőgazdasági jellegű falu viszont ez időszakban alig fejlődött valamit. Pilismarót lélekszáma mindössze 100-zal haladta meg a kilencven évvel ezelőttit. Dömösé 83-mal. Esztergom, a kapitalizmus korszakában, a mai mezőgazdasági településekhez hasonló képet mutat. Senyvedő, v isszafejlődő kisv áros. A XIX. század derekától a századfordulóig lélekszáráa^Sgyangyarapödik, de utána fejlődése megreked. 1900—1949 évek viszonylatában — tehát 50 esztendő leforgása alatt — népessége mindössze 12%-kal gyarapodott. A város keresőképes lakossága egyre fogyott, mert kellő számú munkaalkalom hiányában elvándorolni volt kénytelen. Budapest ipari hegemóniája a dorogi szénvidéket teljesen magához szippantotta. Majd a világháborút követő határmegvonás megbénította Esztergom fejlődését a kapitalista korszakban. Üj szakaszt nyitott a város életében a szocializmus. A korábban tengődő kisváros, amelynek fokozatos visszafejlődését nem volt képes meggátolni a közvetlen szomszédságában létrejött bánya-iparvidék, most új erőre kap. Már pusztán lélekszámának rohamos emelkedése is jelzi, hogy új fejlődési lehetőségek előtt áll, kilendült korábbi tespedéséből és életének fontos periódusához érkezett. 124
