Esztergom Évlapjai 1960

Horváth Béla: Kernstok, a demokratikus forradalmár

az alamizsnának." És 1922-ben: ,,Aljas és politikus a polgárság. Csak az üzlet, ez az egyetlen hite és ideológiája. El kell, hogy pusztuljon." Kernstok forradalmat akart, s ha a polgárságot olyan osztálynak találta, amely sem történelmi szerepével nem volt tisztában, sem megfelelő erőt és egységet nem jelentett, sem elégséges forradalmi lendülettel nem volt felvértezve, a siker érdekében tekintetét messzebbre kellett vetnie a polgárságnál, olyan osztályokra, amelyek akarták, készek és elég erősek voltak a rendi uralom megdöntésére. így jutott el a dolgozó osztályokhoz, s ezek közül is a legforradalmibbhoz: a munkásosztályhoz. „Egy szövetségese van csak a polgárságnak: a többi dolgozó osztályok. Együtt dolgozni a rendi uralom ellen, ha kell, a munkásság forradalmi eszközeivel is: ez a közeli napok történelmi jelentősége." Kernstok tehát azok közé a kevesek közé tartozott, akik Adyval az élen radikálisan szembefordultak a rendi Magyarországgal, akik nem elégedtek meg a polgárság ellenzékieskedésével, szabadelvűségével, szűk reformtörekvésével, hanem számbavéve az új történelmi erőket: a polgárság mellett a munkásosztályt, gyökeres változást akartak népi, nemzeti forradalommal. Demokratikus forradalmat, amely elsöpri a feudális nagybirtokosok uralmát. Kernstok gyűlölte a Schlauch Lőrinceket, a Tisza Istvánokat, a rendi parlamentet, melynek „kórsága, ez a központi mérgezés közéletünk minden szervét megjárja". Gyűlölte az oligokrácia országát, hol semmi tehetség nem jut a maga helyére, ahol ez nem is érdek, ahol a művész a benne levő nagy értékeket nem tudja felszínre hozni, mert mindig és minden alkalommal útjába állnak. De gyűlölte az imperialista burzsoáziát is, amely összefonódva a feudális arisztokráciával, a társadalmi és művészi szabadság elfojtására szövetkezett; gyűlölte a fasiszta ellenforradalmat, mely vérbe fojtotta a dolgozó néppel szövetséges magyar munkásosztály első nagyszabású kísérletét: az első proletárdiktatúrát. „Pesten még mindig kommunista mindenki, aki nem tart velük a butaságba és gazságba. És tényleg, értem is ezeket a letört katonatiszteket, megrémült grófokat, emberevő papokat, jellemtelen gaz -kat, hogy félnek minden olyan mentalitástól, ami az ő sötét birodalmukat veszélyezteti. Egy szabadszellemű társadalom, ahol a legjava gondolkodás otthonos, ahol a legjava művészetek adják a legfinomabb és legmélyebb lélekemóciókat, ahol a szabadkutatás közelebb viszi az emberi észt az Istenség misztériumához, ahol a nagyobb kritika nem tűri a pénzüzleteket, ahol remény van egy feltörő és fejlettebb új generátióhoz. Egy ilyen környezet vagy elképzelés az szörnyű lehet az olyan gyáva bitangoknak, mint Ostenburg vagy Héjjas vagy Prónay, az szörnyű lehet olyan krisztustalan papoknak, mint a gyilkosságokra uszító Prohászka vagy a kaszárnyát a templom helyett imádó Zadravecznek, vagy olyan követőnek, mint Pékár és Patacsi, vagy . . . mint Ulmann, Krausz Simi, Stern Szterényi, Hegedűs Lóránd. Ezért kommunista ott mindenki, aki nem ők." „Az ő hullájukon keresztül történhetik akár a szövetkezeti társadalom, akár a proletárdiktatúra. Ha az emberek otthon meg akarják menteni a jólétet, a művelődést, úgy csak ezeken a bitangokon keresztül lehet azt. A proletárdiktatúrában én nem hiszek. ez túlságos katasztrofális." Kernstok nem volt szocialista, noha a szocializmus eszméi termékenyítő hatással voltak művészetére, magatartására. Társadalmi és művészeti eszméinek kialakításához a polgári radikális szabadgondolkodásból és 108