Esztergom Évlapjai 1938
Dr. Lepold Antal: Szent István király születéshelye
18 Lepold Antal Azt hiszem, a gótikus átépítőt Telegdi Csanád érsekben (1330— 1349.) kell megjelölnünk, mert róla mondja a Chronica Acephala: „duas capellas de latere palacii consurgentes fecit edificare omnium oculis graciosas". 1 Telegdi Csanád idejében az érseké volt a királyi és a régi érseki palota. Palacium archiepiscopale alatt tehát az ő korában a két épületet együtt kell érteni. Déli végén a királyi házikápolna, északkeleti végén pedig a protomartir templom állott, valaha az érsek házikápolnája. Máskép nem is lehetne a palota oldalában álló két kápolnát megjelölni. A krónika szavait természetesen nem szabad úgy értelmezni, hogy Telegdi a két kápolnát újonnan építette, hanem hogy valamit dolgoztatott rajtuk, aminek folytán megszépültek. Mint az ásatások által föltárt királyi udvari kápolnáról megállapítható, Telegdi újra festtette azt. Viszont a protomartir kápolnánál már jelentékenyebb munkát végzett. Mivel a Szent István-templom a székesegyház mellett feküdt, bizonyára osztozott annak sorsában. Amint a a székesegyház az Árpád-dinasztia kihalása után a trónviszályok idején sokat szenvedett s különösen a várfalra támaszkodó szentélye ment tönkre, úgy a Szent István-templom is a várfalhoz közelálló szentélyrésznél sérülhetett meg. Telegdi tehát a szentélyt gót stílben újjáépítette, a templom külső falát a szentély jellegével összeegyeztette, sőt az eddig valószínűleg lapos mennyezetű vagy román boltozatú templomot újra boltozta, amint a romokban talált belső falpillérek jellege mutatja. Telegdi korára kell tennünk a gótikus átépítést azért is, mert csak akkor kerülhettek a szentély alaptalaiba XII. századi nagyméretű román figurális oszlopfejek, amilyeneket Máthes 1821ben a romok kibontásakor talált. 9 Két ilyen oszlopfő most is megvan. Nyilvánvaló, hogy a hatalmas oszlopfejek a székesegyházból valók, még pedig a XII. század végén történt Jób-féle újjáépítés idejéből. A A kis Szent István-kápolnának sohasem lehettek alkatrészei, mert egész oszlopfejek és nagy méretűek, pedig ilyenek számára abban egyáltalán nem volt hely. Bizonyosan a székesegyház ama részeiből váltották ki, amelyeket Telegdi gót stílben megújított, s mivel fölöslegesekké lettek, a székesegyház restaurálása után vagy avval egyidőben a Szent István-kápolna új apszisának alapfalaiba kerültek. Legújabban az ásatások teljesen ilyen jellegű oszlopfejet tártak föl, amelyről megállapítható, hogy a régi székesegyház külső törpe erkélyén állt, tehát a templom ama részén, amelyet Telegdi Csanád újjáépített. Máthes s a nyomán járó írók — Lányi Károly, Pór Antal — éppen ezekkel az alapfalban talált figurális oszlopfejekkel akarták a templom régiségét bizonyítani, mert azokat még rómaiaknak, vagy legalább is a Géza fejedelem előtt való időkből származóknak hitték. Mennyire tévesen Ítélték meg a romokban talált faragott kövek korát, annak iskolapéldája, hogy egy barokk Szent István vértanú reliefet, amelyet a XVIII. század végén Görgey Márton kanonok készíttetett, a protomartir-templom eredeti zárókövének tartották. Nem helytállók Máthes ama következtetései sem, amelyeket az építési anyagból és a szentély fala alatt talált főpapi sír leleteiből merít. Szerinte a templom föltétlenül állott 1 Knauz—Dedek: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis 111. k. XX. 1. 2 Máthes i. m. Tab. VIII.
