Esztergom Évlapjai 1938

Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja

100 Sinka Ferenc Pál delmeskedve, Ménmarót leányát menyegző után átvették, a lakósok kezesül adott fiait magukkal hozták, magát Ménmarótot pedig Bihar várában hagyták.. Aztán Özbö, meg Velek nagy tisztességgel és örömmel visszatértek Árpád vezérhez. A vezér és főjobbágyai eléjük vonultak és Ménmarót leányát, amint ilyen nagy vezérnek a jegyesét megilleti, tisztességgel a vezéri házba vezették. Árpád vezér, valamint minden főembere menyegzőt ülve nagy lakomát csapott és majdnem napról-napra — menyegzői szokás szerint — együtt vendégeskedett a köröskörül elterülő országok vitézeivel. Ifjaik meg ott játszottak a vezér és nemesei szine előtt. Árpád vezér Magyarország főembereit és vitézeit megesketve, fiát, Szoltát nagy tisztességgel vezérré emeltette. Azután Szalók apjának, Ösbönek, hűséges szolgálatáért Veszprém várát adományozta, minden tartozékával együtt. Veleknek pedig a szarándi ispánságot adta. Hasonlóképpen a többi nemeseknek szintén tisztségeket, meg helységeket adományozott. Ménmarót ez eset után a második évben fiú nélkül meghalt s egész országát békeséggel a vejének, Szoltának hagyományozta. Ezután az Ur megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból. Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása fölött, amely kőmederben folyik alá Attila városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után, a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére, egyház épült, amelyet Fejérnek (Fehéregyház) hívnak." (An. 51. és 52. fej.)

1 A többnyire családi és nemzeti hagyományokat feldolgozó krónikaírók Moravia letűnését nem egyformán írják le; sőt az uralkodó nevével sincsenek tisztában és annak tragikus végét is máskép beszélik el. Kálti Márk is észrevette ezt, amikor azt mondja, hogy: „Némelyek azt mondják, hogy a magyarok bejövetelükkor Marótot, nem Szvatoplukot találták Pannoniában, mint fejedelmet. Ez onnan eredhet, hogy atyja, Marót nagyobbhírű vala, de mint elaggott öreg azon várban nyugszik vala, melyet Veszprémnek hívnak, s meghallván a szerencsétlenséget, mely fián esett, fájdalmában rögtönös halállal végezte életét; fia pedig az uralkodásban új ember vala." E sorok szerint még az öreg Szvatopluk is (akit Márk krónikája Marótnak nevez) élt még a családi birtokot képező Veszprém várában, ahol szívszélhűdés érte, amikor a fia (Mojmir) vereségéről és vesztéről értesült. Ez ugyanis, a bánhidai csata alkalmával „futásnak eredt, kit is a magyarok a Dunáig űzének; ott azután ijedtében a Dunába szöktete s annak sebes vizébe fullada." Hasonlókép ír Kézai is. Szerinte is Marót, aki Veszprém várában lakott, hirtelenül halt meg, amikor arról értesült, hogy a fiát „egész katonaságával elvesztették." Más helyen azonban azt írja, hogy a vén Marót (Morot nimis vetulum) a Szob átellenében lévő várban (Pilismarót) veszett el a többi bennlévőkkel, amikor azt a magyarok ostrom alá vették. A várat akkor Zvatoplug katonái védelmezték. (II. Cap. 1.) Máskép fogja föl Moravia vesztét és írja le uralkodójának sor1 Magyar Anonymus, Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. Pais Dezső fordítása. Budapest, 1926.