Esztergom Évlapjai 1938

Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja

100 Sinka Ferenc Pál sát küldte ki Gömör és Nógrád vidékének meghódítására, akik seregükkel a Dunához érve Uereucea (Verőce) patakon átkeltek, majd az Ypul vize (Ipoly) mellett tábort ütöttek. Ezen átkelve folytatták útjokat a Gron (Garam) mentén felfelé és Uarod (Várad) mellett állapodtak meg, ahol bevárták Bunger fiát Borsot, aki a mai Barsmegye területét meghódította. (An. XXXIII, és XXXIV.) Komáromról is csak annyit mond, hogy Árpád vezér az egész Pannónia földjét meghódítván, Ketelnek leghűbb szolgálatáért nagy földet adott a Duna mellett, ahol abba a Vág vize szakad. Ott azután Ketel fia várat épített, amelyet Camarum-nak (Komárom) nevezett. (An. XV. fej.) Bezprem (Veszprém) váráról is azt a mesét mondja, hogy azt „római katonák őrzik vala", akik azt tiz napi ostrom után „oda hagyva futásnak eredének, s életök megmentése végett a németek földjére sietének." (An. XLVIII. f.) Kézai Simon mester Krónikájá-ban már többet találunk. Ő a munkáját „a győzhetetlen és hatalmas III. László úrnak, Magyarország legdicsőségesebb királyának" forró kívánságára írta, hogy az a magyarok történetét megismerje. „Gondoskodtam róla, úgymond, hogy ezen nemzetnek Olasz-, Francia- és Németországszerte különféle irotokban elszórt és széthányt történelmét egy kötetbe szedjem." Ez az összeszedett anyag azonban jórészt a hunok mondaszerű története. A magyarokról csak keveset ír, a királyairól is csak röviden. Szerinte a hun és magyar édes testvér; a magyarok bejövetele nem volt más, mint „visszatérés" a hunok előbbi hazájába. A birtoklás folytonosságát akkép tünteti fel, hogy a hunok történetét egész „Szvatoplug" idejéig megnyújtja, akit Pannoniában a visszaköltözött „hungarusok" győztek le. Á honfoglalás egyéb harcairól nem is beszél. Kézai krónikájával legbehatóbban Domanovszky Sándor egyetemi tanár foglalkozott. Tanulmányaiból megtudjuk, hogy Kézai Simon mester IV. (Kun) László király udvari papja és jegyzője volt. Művét 1282. év körül írta és annak csak egy másolati példánya van meg a budapesti egyetemi könyvtár kéziratai között, A „közös forrás"-ból merített munkájából bennünket „Szvatoplug históriája'', vagyis a dunántúli rész érdekel legjobban, amiként Kézai maga is dunántúli ember volt. A szomszédos pestmegyei Kéza helységből (ma Kinza puszta Fehérmegyében) való volt, Kéza puszta a régi esztergommegyei Vásztély vagy Básztélyok családi birtokához tartozott. Kézai Simon mester is művét azzal a faji szeretettel írta meg, amely átalában a régi krónikásainkat jellemzi.

1 A három közül legteljesebb nemzeti történetet a „Bécsi Képes Krónika" nyújt, melynek remekül készült eredetije a világháborúig a bécsi udvari levéltárban volt, de az onnan visszaszerezve ma már a Nemzeti Múzeumban őriztetik. Az ékes kezdőbetűkkel és gyönyörű miniatűrképekkel ellátott középkori kolostori munka hű másolatát Toldy Ferenc adta ki 1867-ben.

2 1 Dr. Domanovszky Sándor: Kézai Simon mesler krónikája. Forrástanulmány. Bp„ 1906. Kiadta a Magy. Tud. Akadémia. 2 Franciscus Toldy: Marci chronica de gestis Hungarorum ab origine gentis ad Annum MCCCXXX producta. Edidit Gustavus Emich, Acad, Scient. Hung. Typographus, Pestini, 1867.