Esztergom Évlapjai 1938

Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja

Esztergom vidékének honfoglaláskori múltja. 101 Béla király névtelen jegyzőjének „Gesta Hungarorum" cimű munkája hártyára írott másolatban csak 1665-ben került a tiroli Ambras-várból a bécsi cs. és kir. udvari könyvtárba, és szövegét Bél Mátyás előszavával Schwandtner János György adta ki először 1746-ban. Felfedezése hazai történetíróinkat, Katona Istvántól kezdve, nagy örömmel töltötte el, mert azt olyannak vélték, amely híven őrizte meg a nemzeti hagyományokat. Hogy ki volt a legrégibb magyar történet szerzője, azt bizonyossággal mai napig sem tudjuk. „P. dictus magisler ac quondam bone memorie gloriosissimi Bele regis Hungarie notarius"-nak mondja magát, ami a találgatások egész özönét idézte elő az irodalomban- E mondatból csak annyi bizonyos, hogy a krónika írója egyik Béla királyunk udvari embere volt. Jakubovich Emil haláláig azt a nézetet vallotta, hogy „P. dictus magister" alatt Péter óbudai prépostot kell érteni, aki később II. Béla király jegyzője is volt.

1 Ezzel szemben nevesebb történettudósaink, mint Pauler, Fejérpataky, Sebestyén, Domanovszky Sándor és Hóman Bálint véleménye szerint Anonymus III. Béla királynak volt a jegyzője, illetve udvari kancellárja. Hasonló meggyőződésre jutott újabb kitűnő tanulmányában Szilágyi Loránd is, aki szerint a „Gesta Hungarorum" írója Péter mester esztergomi kanonok, későbbi győri püspök lett volna.

2 Bárki volt is Anonymus, akinek a nemzeti kegyelet a budapesti városligetben emlékszobrot állított, a munkájából megállapítható, hogy ő a hazáját hőn szerető, a korát és országunk minden részét jól ismerő, tanult férfiú és kétségkívül papi ember volt. Művében „Magyarország királyai és nemesei származását", a párisi egyetemet vele együtt végzett külföldi barátjának ösztönzésére „a különböző történetírók hagyományai szerint" és nem „a parasztság csalfa meséiből, vagy hegedősök csacska énekéből" írta meg, „hogy az a maradéknál utolsó íziglen is feledésbe ne menjen."

3 Művének megírásához Anonymus tényleg használt egy régibb magyar forrást és a külföldi Regino prümi apát világkrónikáját. De anyagának nagy részét a III. Béla király idejében megvolt magyar nemzetségek családi hagyományaiból merítette. Mint a királyi kancellária jegyzőjének módjában volt az akkori főúri családok származását, birtokviszonyait, nemzetségét alaposan megismerni. Az országban tett gyakori utazásai alkalmával a királynak éveken át hű kísérője volt. Innen van a bő helyismerete az ország minden részéről. Mindezt okoskodásával és következtetéseivel hőskölteményszerűen oly elmés tervszerűséggel és biztonsággal foglalta össze, hogy az egész egy írott történelem erejével hat az emberre. Anonymus elbeszélése szerint Álmos vezért az újhaza keresésekor a ruthének arra kérték, hogy „Galícia földjét elhagyva, a Havas1 Jakubovich Emil: P. mester (Adalékok az Anonymus-kérdéshez.) Klebelsbergemlékkönyv. 1925. 169-213. 1. 2 Szilágyi Loránd: Az Anonymus kérdés revíziója. Századok, LXXI. 1937. évf. 1—3 és 3—6. sz. 3 Mika Sándor; Béla király névtelen jegyzőjének könyve a magyarok tetteiről. Fordította: Szabó Károly. Magyar Könyvtár 30. szám.