Esztergom Évlapjai 1938
Dr. Eckhart Ferenc: Szent István királysága
Szent István királysága. 39 az volt, amelynek élére a fejedelem tarkánját, „alkirályát" állította. A Jenő-törzs élére is a fejedelem „bizalmasa, tanácsadója" került. 1 A török népek nem ismertek népgyűlést. A fejedelem akarata érvényesült, akinek hatalma nem választásból eredt, tehát átruházott, hanem ha, szabad e szót használni, bitorolt. A dinasztia megalapítja, egyéni kiválóságával szerzi meg deszpotikus hatalmát, amely öröklődik családjában. Mindez azonban nem zárja ki azt, hogy a törzsek vezetői — mint bíborban született Konstantin császár írja — hódoljanak a fejedelemnek, őt uruknak elismerjék. Mivel a fejedelem csinál a szervezetlen törzsekből népet, alakítja meg támadásra és védekezésre képes nomád államot, népe isteni eredetűnek tartja hatalmát, őt és családját természetfeletti lelki úton az Istentől származtatja. Miként más török népeknél a farkas vagy a bagoly, úgy a magyaroknál a turul-madár a fejedelmi család őse. Egy-egy ilyen származási mondában jut kifejezésre az a charisma, melyet a nép a fejedelmi családnak tulajdonít, amellyel életre-halálra össze van kapcsolva. 2 A fejedelmi hatalom, mint minden deszpotikus hatalom, tartama és terjedelme gyakorlójának személyétől függött- A honfoglalás után, úgy látszik, háttérbe szorult, hiszen még a fejedelmek sorrendjét sem tudjuk biztosan megállapítani; de Szent István atyjának, Gézának sikerült a fejedelmi tekintélyt nagy küzdelmek árán, amelyek részleteit nem ismerjük, visszaállítani. A véres harcokban összetört törzsek túlnyomó részének különállása megszűnt, holott vezéreik, egy Léi és Bulcsu, még nem sokkal előbb nagy hadivállalatokat vezettek a külföldre. E harcok teremtették meg újra, vagy legalább is nagy mértékben kibővítették a fejedelmi hatalom anyagi alapjait: a legyőzött törzsfők vagyona, földjei és szolganépei a fejedelem vagyonát, elődeiktől örökölt földjeit és népeit gyarapították. A pogány fejedelmi korból Géza fiára, Istvánra, az államhatalomnak tehát két alapja maradt. Az egyik a mithikus hit Árpád családja tagjainak hivatottságában, ami eleve kizárta minden más család törekvését a hatalom gyakorlására, az Árpádok vérségi joga arra, aminek hatása fennállott mindaddig, amíg élt Árpád ivadéka. A másik a hatalmas vagyon, a patrimonium, amelyet az ország kormányzásának alapjául már bizonyára Géza idejében kezdtek megszervezni. Ezekre az alapokra építette fel Szent István, miután népét a keresztény hitre térítette, királyságát, amelyet az különböztetett meg a fejedelmi hatalomtól, hogy az Egyház elismerte, birtokosát felkente és az Egyház fejétől kapott koronával ékesítette. Ezzel a felkenéssel lett Szent István „Isten kegyelméből" való király (Dei gratía rex). A felkenés, amely még sokáig fontosabb aktus volt a király trónralépésekor, mint a koronázás, tette a királyt Krisztus helytartójává, adott neki új jelleget, hisz a király felkenése abban az időben, a 10—11. században még a szentségek közé számított. Szertartásai azonosak voltak a püspök felszentelésével. Ezzel az egyházi elismeréssel kapta meg István és utána utódai is, a régi, vérségi joghoz, a keresztény charizmmát. Az Árpádok vérségi joga a trónra még jobban megerősödött, ' Németh Gyula i. m. 255. és köv. 1. 2 L. J. Deér: Heidnisches u. Christliches in der altungarischen Monarchie. Szeged, 1934. 49. és köv. 1.
