Esztergom Évlapjai 1938
Dr. Lepold Antal: Szent István király születéshelye
2 Lepold Antal megmaradtak, vagy azóta a latin földről utánuk jöttek". 1 A latin telepesek régi hazájukból ismételten újabb rajokat hívtak be, s így tudták elérni, hogy három évszázadon megtartották nemzetiségi jellegüket és a többséget alkották az autonóm városban. Egyébként is minden más föltevés teljesen erőtlen azzal az ősi hagyománnyal szemben, amely szerint a szent király a várhegyen született. Megengedi Bél is a félreérthetetlen történeti tanúságok alapján, hogy Szent Istvánt a várhegyen keresztelték Szent István kápolnájában, de fölteszi, hogy a templom akkor egész egyedül, elhagyottan állt a várhegyen. Mint látni fogjuk, a templom, vagy inkább a kápolna vele egykorú nagyobb lakóház szárnyaival összeépített házi kápolna szerepét töltötte be. A fejedelmi palota és a kápolna egybeépítettsége már ráutal, hogy a fejedelmi sarj közvetlenül a kápolna közelében született és azután a kápolnában részesült az újjászületés szentségében. A kápolna közvetlenül a mostani bazilika északi tornya mellett, de a mostani szintnél II méterrel magasabban állt. Helyét mutatja a várnak 1920. évi állapotát föltüntető modellnek délnyugatról és északkeletről nézett képe, valamint az esztergomi belső várról Krey András János 1758-ban készült fölvétele 2 és új fölmérések alapján az új bazilika beléhelyezésével Lux Kálmán építésztanár által készített alaprajz. A belső vár területe legnagyobb kiterjedésében 1756-ban északdéli irányban 350 méter hosszú és kelet-nyugati irányban a legszélesebb helyen 130 méter széles volt. Az elpusztult középkori székesegyház a várterület közepén feküdt, s ezt északi és déli részre osztotta. Mint az 1934. óta a várhegyen folyó ásatások igazolják, a belső vár elrendezésében a XIII. század óta lényeges változások alig történtek. Abban az időben, amelyből a legrégibb ismert oklevelek a a várfalak vonulásáról és azokon belül egyes épületek helyéről szólnak, a magyar király palotája a vár déli felében a nyugati hosszú várfal mellett az érseki kúriától kezdve déli irányba mintegy 170 m hosszúságban szikla fölött vonult, vagyis ott, ahol a legújabb ásatások töredékeiben föl is tárták. IV. Béla király 1256. december 17-én kelt oklevelében 8 hatálytalanítja az 1249. március 15-én Vancsa István esztergomi érsekkel létrejött cserét, 4 amelynek értelmében az érsek az esztergomvárosi polgároknak átengedte a maga várrészét, de ellenértékül a királyi palotát, azaz a vár déli felét kapta, s az érseknek visszaadja a tőle elcserélt várrészt is, úgyhogy az egész vár az érseké lett. Megtudjuk a két oklevélből, hogy az érseki várterület a székesegyháztól északra feküdt, s azt várfalak és tornyok kerítették keleten a székesegyház szentélyétől kiindulva észak felé, majd nyugaton viszszafelé, egészen a királyi palota végéig. E területen feküdt Szent István vértanú temploma, vagyis az érsek házikápolnája, a prépost kúriája, a monasterium sancti Adalberti, azaz a kaptalanház, valamint az érseki kúria. A káptalanházat minden oldalról temető vette körül. Maga az '„ . . . qui remanserant de invasione Tartarorum, et qui de terra latina ex post facto supervenerant." Knauz: Monumenla Ecclesiae Strigoniensis 1. k. 439—441. 1. 2 Kriegsarchiv. Wien, Kartensammlung. Innland, C. V. a. Gran, nro 6. 8 Knauz i. h. 4 Knauz i. m. 276—7. 1.
