Esztergom Évlapjai 1938

A Magyar Történelmi Társ. díszgyűlése Esztergomban

r A Magyar Úörténelmi Társulat díszgyűlése Esztergomban. 145 Muraközy Gyula, dr. Perényi József, dr. Reitmann István, Ruzsás Lajos, NemesJSuhay Imre, idősb és ifjú dr. Szentpétery Imre, dr. Szilágyi Loránd, dr. Timon Béla, dr. Tóth András, dr. Vácz Elemér, dr. Váczy Péter, dr. Wellmann Imre, továbbá dr. Erdélyi László szegedi egyetemi rektor és dr. Kemenes Illés tankerületi kir. főigazgató. Ott voltak még az esztergomi társadalom vezetői, élükön dr. Radocsay László főispánnal, dr. Frey Vilmos alispánnal és Glatz Gyula polgármesterrel báró Ungár Károly alezredes, dr. Krecsányi Kálmán rendőrfőtanácsos, dr- Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsos, az esztergomi Főkáptalan tagjai, az iskolák igazgatói, stb, valamint dr. Lepold Antal prelátus-kanonok, elnökkel és dr. Balogh Albin alelnökkel Sinka Ferenc Pál, az „Esztergom Évlapjai" szerkesztője és az Esztergom-vidéki Regészeti és Történelmi Társulat tagjai, mindössze mintegy százhúszan. Az első pohárköszöntőt dr. Radocsay László főispán mondotta a kormányzóra: „A Magyar Történelmi Társulat ma elzarándokolt Esztergomba — Szent István ünnepi esztendejében Szent István szülővárosába —, ide, a Magyar Sión és az Árpádok ősi palotája tövébe, ahol a történelem él, éltet, tanít és kötelez. És ez a zarándoklat olyan időre esik, amelyet minden túlzás nélkül joggal nevezhetünk történelmi időnek. Erről a történelmi helyről, ebben a történelmi levegőben szálljon lelkünk elsőnek ahhoz a férfiúhoz, aki valóban történelmet formáló bölcsességgel immár tizennyolc esztendeje vezeti és kormányozza ezt a nemzetet a jobb és szebb magyar jövendő felé, akinek lángoló magyar szive élete minden pillanatában egyedül a nemzetért dobog. Valahol egy magyar csecsemő születik, az Ö áldása fogadja: — valahol egy magyar gyermeklélek,,elindul a nemzeti nevelés útján, iránymutatónak ott van előtte az Ö ragyogó példaadása ; — valahol egy magyar ifjú kemény akarással állja a küzdelmet a nemzet szolgálatában, az Ő buzdító szava, segítő keze odaér; — valahol magyar munkáskarok izmai feszülnek erdőn-mezőn, a föld mélyében, műhelyekben vagy gyárakban, velünk van Ő, a nemzeti munka éltető lelke; valahol a magyar tudás, a magyar géniusz újabb dicsőséget szerez a magyar névnek széles e világon, legelső Ő a boldogok és örvendezők között és valahol egy magyar könny pereg le a vérrel és verejtékkel megszentelt ezeréves magyar rögre, vígasztalónak ott van az Ő vérző, de soha el nem csüggedő,„ mindig rendületlenül bízó magyar lelke. Mert Ö és a nemzet egy! Ő és a nemzet jelenti a magyar létet és a magyar jövendőt; — 0 és a nemzet az a megdönthetetlen sziklaszilárd egység, amelyen megtörik minden ármánykodás. Szálljon hát feléje innen is, a mi mélységes hódolatunk, soha el nem múló hálánk és hűséges ragaszkodásunk fáklyájának lobogó lángja; vigye el Hozzá a mi férfias szeretetünk melegét és a mi kemény magyar élniakarásunk jövőbe világító fényét És szálljon a magasba szívünkből a fohász: Magyarország Kormányzóját, vitéz nagybányai Horthy Miklóst áldja meg az Isten mindakét kezével!" A nagyhatású beszéd végén a jelenlévők a Kormányzót lelkesen éltették. Majd dr. Hóman Bálint kultuszminiszter kelt szólásra és a következőket mondotta: 10