Esztergom Évlapjai 1938
Dr. lippay Lajos: Szent István jubileumi év Esztergomban
Szent István jubileumi év Esztergomban. 137 teket is létesített és ezek élére a centuriókat és decenturiókat állította. Magán a városhelyen állandó helyettest tartott, akinek a neve „comes curialis" volt, az alispán őse. Szegényebb nemesek már elsőnek jelentkeztek az ispánok szolgálatára. Viszont a vármegyei királyi birtokok későbbi adományozása folytán a várkatonák nemességhez jutottak, a szállásnemesek pedig szomszédság miatt sok ügyben kénytelenek voltak az ispánnál jelentkezni. így a nemesség lassan beolvadt a vármegyébe, s már az Árpádok alatt a vármegyén belül saját bírákat (szolgabírák) választott. A nemes vármegye autonómiája a XV. században az alispánválasztó joggal érte el magasabb fejlődését. Még a Szent István által alapított vármegyék számát általában negyvenötre teszik. Csak három viseli nevében a szláv grad-szót: Visegrád, Nógrád és Csongrád. Más északszláv tulajdonos- vagy tulajdonságnévből származik: Pest, Esztergom, Karakó, Komárom, Veszprém, Trencsén, Zemplén nevek. Délszláv szóból ered : Bihar, Valkó, Pozsega nevek. Egyetlen német eredetű vármegye nevünk: Moson. A többi mind tősgyökeres magyar nevet visel. Ilyen a két Fejér, Vas és Újvár, azután az első ispánok nevét viselő : Árad, Bács, Baranya, Bars, Békés, Borsód, Csanád, Doboka, Gömör, Győr, Hont, Keve, Kolon, Zala, Kolos, Pozsony, Somogy, Sopron, Szabolcs, Szatmár, Szolnok, Torda és Ung. Már a keresztény hadak krónikásai szerint hetvenkét vármegyéje van a magyar királynak. Részint a gyepük benépesítése, a nagyobb vármegyék megosztása, részint az új várvármegyék csatlakozása folytán növekedett oly gyorsan a vármegyék száma. Szent István király jubileumi évében a vármegye adatairól, körülményeiről és következményeiről elmélkedvén, a vármegyei élet számára le kell vonnunk a tanulságot. Szent István örök bizonyíték a fényes magyar jogi tehetség és termékenység mellett. Minden idők szükségletei szerint a magyar meg tudja teremteni a maga egyéniségének és igényének legjobban megfelelő jogi intézményeket. Idegen, vagy tisztán elméleti jogalkotások életképtelenek, sőt a magyar vérkeringést zavaró gátlások. Ezeréves nemzetnek megvannak az életszabályai, amelyek a visszaállítást hordozzák. A nemzet egyesítése, a királyi hatalom erősítése volt a vármegye alapításának előbbi célja, de már az alapításkor magában hordozta későbbi rendeltetésének csíráját, azt, hogy a magyar alkotmányosság bástyája legyen a központi hatalommal szemben is a magyar nemzet érdekében. Nem öncél a vármegye, hanem eszköz az ország, a nemzet életéért. Azért a vármegyei ember mindig tartózkodik a partikuláris harcoktól s mindenkor szem előtt tartja az egész nemzetnek javát. Királyi szolgák és várjobbágyok a vármegye ősi népe. Azután lett a megyei nemesek egyeteme, az „inclita universitas nobilium", a politikai nemzeti kerületi szerv. Végül a vármegyébe olvadt az egész lakosság, mikor minden polgár tagja lett a politikai nemzetnek. Az ősi eredetre visszaszállva, minden vármegyei embernek őszinte szociális érzéssel kell a legkisebb emberre gondolni, s azok felemelését egyik legnemesebb céljának ismerni. Ilyen gondolatokkal tesszük gyümölcsözővé a jubileumi ünneplést, és önmagunkat méltókká a vármegyénk dicső alapítójának emlékéhez."
