Esztergom Évlapjai 1938

Dr. lippay Lajos: Szent István jubileumi év Esztergomban

132 Dr. Lippay Lajos minisztert dr. Zsindely Ferenc államtitkár képviselte. A megjelent előkelőségek között foglalt helyet Harrer Ferenc ny. miniszter, dr. Drahos János ált. érseki helytartó, dr. Csárszky István, dr. Lepold Antal, dr. Hamvas Endre prelátus-kanonokok, a város főtisztviselői, a városi képviselőtestület számos tagja. A karzatot megtöltötte az érdeklődő közönség. Az elnöklő Szendy Károly székesfővárosi polgármester megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy minden magyar szivébe bele van vésve a tőlünk elszakított kilencvenhat testvérváros emléke. Ez a hely fokozottan emlékeztet — mondotta tovább —- és kötelez bennünket a mult hagyományainak nyomán oly közéleti munkára, amely elősegíti azt, hogy a közelmúlt sötét történelmét az emberi haladás, a felvilágosodás korszaka kövesse. Szem előtt kell tartanunk a szentistváni államszervezés alapgondolatát, mely szerint egy virágzó főváros mellett kulturált, gazdaságilag erős vidéki centrumokra is szükség van. Esztergom város közönségének üdvözletét Glatz Ggula polgármester tolmácsolta s hálás köszönetet mondott a Magyar Varosok Országos Szövetségének, hogy díszközgyűlését az ősi város falai között tartotta meg. Dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás mondotta el ezután ünnepi beszédét, amelynek bevezetőrészében Szent Istvánt mint városalapítót méltatta. A hercegprímás fejtegetései során rámutatott arra, hogy Szent István nemcsak a templomok építését rendelte el, hanem őmaga is sok templomot, székesegyházat és kolostort alapított. Ezek közelében jöttek létre a települések, így alakultak ki először a községek, majd a városok. A városok keletkezését elősegítette a nagy király azzal is, hogy várakat épített, ezek aljában, környékén biztonságban érezhették magukat az emberek, házak épültek s így alakultak ki idővel a várasok, majd mint későbben mondottuk, a városok. Gondoskodott Szent István országépítő munkája során arról is, hogy legyenek olyan polgárok, akikben megvan a hajlandóság a letelepülésre, ezeket a polgárokat a király részben az itt talált néprétegekből emelte ki, részben pedig a külföldről bevándorolt vendégek soraiból szemelte ki. Ezek a polgárok hozzá voltak szokva az állandó letelepüléshez s elősegítették a községek keletkezését. A községekben, majd a városokban megindult a munka, élénk ipar és kereskedelem alakult ki; a szellemi művelődés, a kultura keresztényi hiten alapult. — Mint ahogy a múltban óriási jelentőségük volt a városoknak — hangsúlyozta a hercegprímás —, nem kétséges, hogy fontos szerepük megmarad a jövőben is. A tapasztalat azt mutatja, hogy a városokból indult el a környékre, a vidékre a jó is, de a rossz is: a városok vezetőinek éppen ezért óriási felelősség nyugszik vállaikon, hiszen a gondjaikra bízott városokat ők kormányozzák. Ebbe a kormányzásba azonban nemcsak az tartozik bele, hogy a városi közigazgatás és a közüzemek hiba nélkül éljék a maguk életét, hanem ebbe a kormányzásba beletartozik a polgárság szellemi és főképen lelki szükségletének a kielégítése is. Köszönöm, hogy a főváros és a vidéki városok vezetői a közelmúltban tettekkel bizonyították be: így fogták fel kormányzati hivatásukat, mert nemcsak az adminisztratív és az üzemi dolgokat