Esztergom Évlapjai 1936

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Lepold Antal: Az esztergomi vár története I.

Az esztergomi vár története. 63 hatók. Nem messze a rondellától hajóhíd volt ötvennégy hajóval a Du nán át. Mivel már esteledett, a hajónkra mentünk s megvacsoráztunk. A tulajdonképpeni város — Vízivárosnak hívják, mert a Duna veszi körül — szintén várfallal van körülvéve. Különben csak nyomorúságos házikók vannak benne. Kapuja fölött három újabban elfogott kereszténynek szalmával kitömött fejét tűzték ki. Amellett van a bég lakása, aki sok keresztény foglyot tart. Két híd vezet ki a városból. Egyik a szabadba, a másik a várba. A város és a vár a Duna jobb partján fekszik. Viszont a Garam fojyó, melynek halban gazdag a vize, balról jön és a Dunába ömlik. Éjjel a békák akkora lármát csaptak, mintha nyár közepe volna. Állítólag itt egész télen is brekegnek, mert Esztergom körül a források kénesek és fölmelegítik a vizet." Lubenau útját az esztergomi várban az ásatások eddigi eredményei alapján így értjük: A fölvonó hídon át két fal között följutott a felsővárba s a királyi várpalota udvarán át a dunai front hosszú épületéhez a lépcsőhöz ment, amely ott lehetett, ahol most is a karnagyi és karkápláni följáró lépcső van. Az emeleten volt a vitéz Jánosféle ebédlő (10 m széles és 40 m hosszú). Ezen az ebédlőn végig ment s a déli ajtón kijutott a kápolna előtt fekvő terraszra. Innen néhány lépcsőn le a kápolnakapuhoz ért s a kápolnába bement. Látta az oldalfalakon a szibillákat, azok fölött a falon az apostolokat s még föllebb a bordák indulása fölött az oromsíkokon ismét többféle képet. Ezeket az oromsíkokat már a mennyezethez számította. Azért mondja, hogy a mennyezeten is látott szentképeket. Pedig a bordákat kitöltő süvegeken figurális képek nem voltak. A kápolnából kijövet visszament a terraszra s onnan az ebédlőterembe, illetve azon keresztül kilépett a széles erkélyre, amely a várfalból kiugró hosszú rizaliton (a mostani karnagyi és karkápláni kert) épült. A rizalit végéhez érve a külső folyosóról befordult a várfal mögé s a székesegyház mögött a királyi palotát a vár északi felén fekvő monostorral (Monasterium Sancti Adalberti, eredetileg érseki és káptalani ház a Szent István első vértanúról nevezett kápolnával) összekötő helyiségeken át átjutott a monostorba. Ebben az érsek csak 1249-ig lakott. Azóta a székesfőkáptalan egyes tagjai laktak benne. Bakócz Tamás helyrehozatta s maga is benne lakott, amíg Beatrix királyné a királyi palotában vendége volt. Szathmáry György is csináltathatott rajta valamit, mert az ő címere volt a kapu fölött. Másik kapuja fölött azonban a Bakócz-címernek kellett lennie, mert Széless György beneficiatus 1763. évi kéziratában említi, hogy a Bakóczcímert még látta rajta. Az ásatásoknál a monostor helyén előkerült a Bakócz-címer egy darabja. A monostor 1595-ig is még meglehetősen jókarban maradt. Az összes egykorú merszetek ezt az épületet még tetővel, egész magasságban mutatják. Északi oldalán, a várkút felé oszlopos folyosója volt. Ezen látta Lubenau az „Omnia vanitas" és a „Sic perit glória mundi" falfestményeket. A monostorból kilépve jutott a templomtérre. Hogy Lubenau csakugyan az ősi monasterium Sancti Adalberti-t érti a „Stift" alatt, azt igazolni látszik báró Wratislaw útleírása 1591-