Esztergom Évlapjai 1936

ÉLETRAJZ - Dr. Zákonyi Mihály: Dedek-Crescens Lajos

Dedek-Crescens Lajos III Itt kezdődött irodalmi munkássága. Ekkoriban már javában álltak az egyházpolitikai harcok a parlamentben és a sajtóban egyaránt. Ezekből a harcokból ő nem maradhatott el sem tehetségeinél, sem pedig igazságszereteténél fogva. Már növendékpap korában jó nevet szerzett magának a hírlapirodalomban különféle álnevek alatt kiadott cikkeivel. Hogy e téren érdemesebb munkát fejthessen kí, 1889-ben megalapította az Egyházi Közlöny című egyházpolitikai hetilapot, melyet 1893-ig szerkesztett, illetőleg jórészt maga írt. Bár a folyóiratszerkesztéssel, illetőleg megírással járó hajszolt munkát ifjú korától gyenge egészsége nem nagyon birta, pár évi szünetelés után egyházának igazságáért hevülő harcos lelke megint visszavitte az irodalomnak ehhez a fajtájához; 1897-ben elvállalta az Autonomia szerkesztését, de pár év rnulva, 1901-ben erről is lemondott s ezzel végleg búcsút mondott a zsurnaliszta pályának. Munkásságának ebből az időszakából való az 1894-ben megjelent „Katholikus öntudat" és a „Boncz könyve a vallás körüli felségjogokról" c. vitairata. Visszatért arra, amivel kezdte is irodalmi működését, a történelmi tanulmányokra. Még 1885-ben adta ki Fraknói-díjat nyert pályaművét „A magyarországi főpapnevezések vázlata" címen, sok értékes adattal gyarapítván erről a tárgyról való addigi tudásunkat. 1889-ben jelent meg a M. Tud. Akadémia által Oltvány-jutalommal kitüntetett műve: „A karthauziak Magyarországon". Ennek a műnek sikere volt az alapja annak, hogy az Akadémia 1891-ben megbízta őt a magyarországi domonkosrend történetének megírásával is. Ezzel azonban sohasem készült el. Történeti működésében ezután hosszabb szünet állt be, amit egyrészt közbeeső hírlapírói működése okozott, másrészt pedig az, hogy 1891-ben a budapesti egyetemi könyvtárhoz került tisztviselőnek, ahol akkor nagyszabású munkák folytak. Mindjárt rábízták a könyvtár hatalmas kéziratanyagának katalogizálását. Ezt a nagy munkát egyedül végezte és hogy mily alapossággal, annak örök tanúsága a „Catalogus librorum manuscriptorum