Esztergom Évlapjai 1936

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sinka István : Magyarország Árpádkori fő- és székvárosa Esztergom

Esztergom Árpád kori fö- és székváros. 23 megtehette, hogy az állandó királyi székhelyéül választott Esztergomot minden tekintetben az ország első városává emelje. Odo de Diogilo, a nagy kereskedelmi forgalmú Esztergomot (Estrigun), országos vásáraival és az ide települt soknyelvű lakosságával (vendégek = hospites), már néhány évtizeddel előbb is (1147) olyan városnak említi, ahová sok tartomány gazdagságát (terményeit, árúit) hordják össze.

1 Esztergom valóban az ország középponti vásárhelye volt, ahová Európa minden részéből jöttek külföldi kereskedők. Bécsi, velencei, régensburgi, rajnántúli, francia és görög kereskedők hozták ide a selyem, szövet-árúikat, iparkészítményeiket, különféle terményeket, gyümölcsöt, kávét stb. Az oroszok leginkább lovakat hajtottak fel az esztergomi vásárra.

2 A város kitűnő földrajzi fekvése nagyon elősegítette, hogy Esztergom az ország kereskedelmi középpontjává váljon. Erre irányult forgalma a magyar Alföldnek, mely nyers terményeit és állatjait Bécs felé Esztergomon át szállította. Természetes találkozó helye volt Esztergom a Bécs felől, Budáról és a Felvidékről vezető utaknak is. A fő közlekedési út nyugat felé a Duna volt, melynek két lapos partrésze igen alkalmas révül kínálkozott és a Felvidék felé irányuló forgalom számára nélkülözhetlen átkelőhellyé tette Esztergomot. A várossal szemben lévő kakathi révet (Párkány) már 1075-ben említik okleveleink. A felvidéki forgalom természetes levezetője, a Garam pedig Esztergommal szemben ömlött a Dunába. A külföldiek letelepedése Magyarországon és ezzel Esztergomban is, mint tudjuk, már Szent István idejében megkezdődött, akinek nejével Gizlával németek (bajorok, svábok) jöttek be hazánkba. Kálmánnak uralkodása idején nejével, Buzillával olaszok települtek be az országba. A keresztes háborúk idejében pedig, különösen II. Gyécsa uralkodása alatt, a Rajna vidékéről és Flandriából származó telepesek jöttek Magyarországra. A szászoknak nevezett frankok, a flamandok és a vallonok egyrésze Erdélyben, másrésze pedig a Szepességben telepedett le. A Rajna mellékéről jött frankok (latinok) és az itáliai olaszok (lombardok) már külön városrészben (villa Latinorum) laktak Esztergomban, de külön városrészük volt az örményeknek is, akik a görögökkel való összeköttetésük révén telepedhettek itt le. Freisingi Ottó püspök, aki 1147-ben III. Konrád császárral járt Magyarországon,

8 még kevés kőházat és igen sok faházat látott az országban. Ez a megállapítás azonban aligha vonatkozhatott Esztergomra is, ahol később, III. Béla uralkodása alatt, a külföldiekkel való állandó összeköttetések következtében, már gazdagon felszerelt emeletes árúházak, paloták és vendéglők épültek a piacon. Ilyen épületek nélkül egy emberöltővel később (1242), nem mondhatta volna Rogérius Esz1 A francia Odo de Diogilo VII. Lajos francia király kíséretében jött Magyarországra és Esztergomról igy ír: Danubius multorum regionum divitias nobili civitati Estrigun navigio convertit." (Monumenta Ger. Hist. Script. XXI, 62. 1.) 2 Knauz : Mon. II. 175. \. 3 Freisingi Ottó püspök. I. Frigves császárról írt életrajzéban (Gesta Friderici I. Imperatoris) Magyarországról is megemlékezik. (Mon. Ger- Hist. Script. XX. és XXI.)