Esztergom Évlapjai 1934
ÉRTEKEZÉSEK - Soós Elemér: Esztergom vára és ostromai (Befejező közlemény)
28 Soós Elemér kezdte a vár bombázását. Bonefous eleinte élénken viszonozta a tüzelést. De aztán a várban lévő német ezred katonái és a kurucok között elkeseredett viszály támadt, ami miatt a parancsnok jónak látta a várat a császáriaknak átadni. Október 9-én a Friesen-ezred egy zászlóalja szállta meg azt és a parancsnoka Bruggenthal ezredes lett. Rákóczy akkor már nem volt Párkányban, hol állandóan tartózkodott, hanem Kassa védelmére menve már Szécsény körül járt. Nem is került volna a vár a császáriak kezére, ha az idős korban lévő Bottyán Jánost betegség nem kötötte volna ágyhoz és Forgách Simon eleget tesz a fejedelem parancsának. Ennek feladata, ugyanis, az volt, hogy De Riviere hadmérnöki alezredes tüzérségével foglalja el Pozsonyt, ami által Starhemberg az előnyomulásban visszatartva lett volna. Bonefoust és Horváth Tamást a fejedelem elfogatta. Forgách Simon is négy évi fogságot állott ki a parancs nem teljesítése miatt. Bruggenthal várparancsnok idejében 1707-ben, Weiller tervei szerint, jelentékeny újításokat eszközöltek a váron. Báró Kuklánder Ferenc alatt 1709-ben a Dunán keresztül hidat, a balparton pedig annak védelmére hídfősáncot építettek, mely őrházzal is el volt látva. 111. Károly király parancsára báró Schuknecht, Miksa (1719-32) az egész várat helyrehozatta; ez a munka Erős Ádám alatt (1732—61) fejeztetett be. Az utolsó várparancsnok Weisz Péter (1761—62) volt. Esztergom a jól fentartott erődítmények közé tartozott, amikor a várjellegét elveszítette. Mária Terézia királyné 1761-ben a várat visszaadta az esztergomi érseknek, abból az őrség is eltávozott. A magyar országgyűlés, ugyanis, már régebben, az 1722. évi 55. és 1751. évi 3. tc.-ben, sürgette az esztergomi érsekségnek és káptalannak Nagyszombatból az ősi székhelyre való visszavitelét. Ez gróf Barkóczy Ferencnek 1761-ben esztergomi érsekprimássá történt kineveztetésével vált aktuálissá, aki annak végrehajtására vállalkozott. Ezen célból a várban mindenekelőtt a romokban heverő székesegyháznak újjáépítése, illetve kanonoki házak építése vált szükségessé, ami nagy átalakításokat vont maga után. A várerődítmény keletre eső részét lerombolták, a Szentgyörgyhegyet nagyrészben lehordták; a vár felületén is egyéb talajkiegyenlítési munka vált szükségessé. Barkóczy hercegprímás azonban 1765-ben meghalt, a várátalakítási munkák is félbenmaradtak. Az utána következő válságos idők a terv kivitelét megakadályozták. Annak megvalósítása Rudnay Sándor hercegprímásnak (1819—1831) volt fenntartva, aki a mai bazilikának alapkövét 1820-ban tette le. Krey János mérnökkari főnök még Erős Ádám várparancsnok idejében, 1756-ban, — felhasználva báró Burggenthalnak a vár megújítására kiadott utasításokat, továbbá a bécsi hadilevéltárban talált és Esztergomra vonatkozó, 1738-ból való kéziratait, valamint Weiller mérnökkari százados tervrajzait az esztergomi Várhegyről és a vele öszszefüggő Víziváros erődítéseiről, — pontos felmérésekkel, igen használható helyszíni rajzot és keresztmetszetet készített, kiterjeszkedvén Esztergom közvetlen környékének védműveire is. Mindez szemléltető rajzokban látható Villányi Szaniszlónak Esztergomról írt művében. 1 1 Néhány lap Esztergom város és vármegye múltjából, Esztergom.. 1891. 1. és 2. ábra.
