Esztergom Évlapjai 1934
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balogh Albin: Néhány adat Esztergom városnak és vármegyének római korából
50 Balogh Albin dr. rat, elpusztult a bronzveretes ládika is, de II. Constantinus két kis bronza meghatározza a sír korát. A sír érdekessége fedőlapja, egy szomódi mésztufából készült sírkő, melyet pro titulo a halott apja, Sacu állított. Az elhunyt Caius Saco volt, aki mint lovas katona 30 éves korában halt meg. Származása Flavia Domitiana, civitate Britanica. A 280 cm magas sírkő a felső fülkében az elhunytat ábrázolja prémes ruhában, az alatta lévő mezőben ugyanőt lován, hatalmas pajzsával, ez alatt már a fölirat következik. Hasonló sírkő látható a Nemzeti Múzeumban is, egyébként sem ismeretlen a forma, 1 de a Flavia Domitiana érdekes adat az itt járt római katonák származásáról és beosztásáról. Végül meg kell emlékeznünk Sárisápról. Ez szintén őskori település, de a római korban az itt kialakult kelta telep lassankint római jelleget öltött. Római leletek vannak már a kelta lakossággal kapcsolatban is, temetője, ahonnan többek között Aicca asszony sírköve is előkerült, sok cserépsírt tartalmazhatott, mert nagy terület van ma is tele ilyen cserepekkel, de az igazán értékes leletre a domboldalban lévő temetővel szemben, a Quadriburg (Malomhegy) déli kiszögellésén bukkantunk. Itt ugyanis római sírkápolna, cella memorialis állott, melynek alapfalai majdnem mindenütt megvoltak, csak a bejárati részt rombolták szét a föld mívelése közben, az apszisnál ellenben az alapok még másfélméter magasban is megvannak. Ez a talajviszonyok miatt is alakult így, mert a sírkápolna a dombtető szélén állott, melyről a víz a földet lassankint lemosta, az apszis ellenben neki támaszkodott a beljebb lévő magasabb földtömegnek. Az épület két fülkéből álló derékszögű négyszög alakú kőépítmény, mely északkeleti végén félkörös apszissal záródik, Teljes külső hossza 11 m., szélessége 5.15 m., tehát tekintélyes nagyságú cella, templomnak azonban semmikép sem mondható, annyival is inkább, mert a belső tér két egyenlőtlen nagyságú fülkére oszlik. A bejárati rész 4 m, a nagyobbik mindössze 5 m. Mivel a falak átlagosan 65 cm vastagok, a belső tér szélességére mindössze 3.86 m marad. A két fülke között átjáró vezetett, a nagyobbik fülkéből ugrott ki az apszis, melyek külső szélessége 2.05, mélysége 1.05 m. Az apszisban helyezkedett el a földszinénél alig valamivel kiemelkedő, cserepekből készített, belül festett szarkofág, melynek tetejére boltozat borult. A szarkofág hossza mindössze 1.72 m., úgyhogy két oldalt üresség maradt, melyet beépítéssel tüntettek el. A szarkofágban nem volt már holttest, azt felülről való behatolással már régen kiemelték, hiányzott minden olyan tárgy is, mely sepulcraris jellegű lett volna. Az épületnek azonban nem lehetett más rendeltetése, mint hogy az egyetlen szarkofágot és az egykor benne lévő holttestet befogadja. Az épület körül temetkezésnek nincs nyoma. Nem messze tőle némi épületmaradványok még konstatálhatok, de az apró töredékek nem nyújtanak elegendő alapot bármiféle következtetésre, hiszen még az is lehetséges, hogy a cella memorialis anyagából elhurcolt törmelékekről van szó. Tekintettel azonban a völgy túlsó oldalán lévő temetőre, az itt magányosan álló sír kétségtelenül valami különös megtisztelést jelent. 1 Arch. Ért. 1903. 228,; 1906. 314-28.; 1910. 322.
