Esztergom Évlapjai 1934

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balogh Albin: Néhány adat Esztergom városnak és vármegyének római korából

48 Balogh Albin dr. új telepesek házépítésekre hordták el — így kerülhetett a plébánia falába is az ott látható ismert feliratos tábla —, a cserepeket összetörték. A talaj tele van cserepek, terra sigillaták töredékeivel, a domb oldalán pedig épület-maradványok konstatálhatok. így került elő egy nagyobb felületű 2x4 m, nyugati végén félkörzáródású terrazzo-padló, mely mellől azonban a falak teljesen eltűntek. A sima földön kavicsréteg van lerakva kötőanyag nélkül, a fölötte lévő barnavörös téglapor, cseréptöredék és apró kavics keverékéből álló rétegben szintén alig van mész, mindössze olajjal van leöntve, de ez nem tette valami szilárddá a masszát, melyen különben nem látszott valami nagy használat. Nyergesújfalutól délfelé, Bajót község határában, szintén megállapítható a római település. A Bajót és Nyergesújfalu között lévő malomtól délre, az ú. n. Kenderesi-dűlőben római edények töredékei, malomkő, azután egy koponyacsontból készült tálacska került elő. Ugyancsak Bajótról valő az a nagyméretű, de egészen primitív kidolgozású sírkő, mely egy háznál küszöbként szolgált. A díszítés nélküli felületen a következő felirat látható: „D. M. AMI A VALENTINA AN XI VALENT1 F." A betűk típusából következtetve a sírkő a római uralom elejéről való (úgy 100 körül) és hasonlóságot tüntet fel a közeli Sárisápról ismert Aicca asszony sírkövének betűivel és még inkább Comiumara, illetve Nemoratta budapest-vidéki sírköveinek alakjával és kiállításával.

1 Bajót határához tartozik Péliföldszentkereszt is, ma szalézi kolostoráról ismeretes búcsújáróhely, ettől délkeletre húzódnak az ú. n. szérűsföldek. E helyen — őskori települések, illetve temetkezések mellett és fölött — római urnatemető maradványait is kiáshattuk; a későbbi földbetemetkezés emlékei közül egy kőszarkofág — felirat nélkül — a prirnási palota udvarán látható. A római temetőtől mintegy fél km-re délkelet felé, szántás közben, több római tárgy került elő ; legnagyobb részüket annak idején Brenner F. esztergomi gyűjtő szerezte meg. Ugyancsak Brenner birtokába került a háború idején előkerült nagy éremlelet, mely a dénárokon kívül számos friss veretű aranyat, is tartalmazott. A leletnek nagyságán kívül az is érdekessége, hogy az illető római, aki elrejtette, éremgyűjtő módjára csupa különböző darabból szedte össze. Egy másik éremlelet, melyre 1918-ban bukkantak és amely egy bronzedényben 114 dénárt és 120 Antoninianust tartalmazott, Bajts György akkori jegyző buzgólkodására a Nemzeti Muzeumba került. (Ismertette Jónás Elemér az Arch. Evk. II 137—156.) Mindkét pénzleletben (Trebonianus Gallussal, illetve Gallienussal) a III. század ötödik évtizede van utoljára képviselve és tudomásom szerint későbbi veretek innen egyébként sem kerültek elő, holott előbbi érmek nagy számmal vannak innen különböző gyűjteményekben. Ezekkel összevetve, a péliföldszentkereszti római települést kisebb méretűnek kell mondanunk és minden valószínűség szerint a III. század második felében el is enyészett, bizonyára erőszakos beavatkozás folytán. (Erre mutat a pénzleletek elrejtése is.) 1 Hampel: A Nemzeli Muzeum legrégibb pannóniai sírtáblái. 1906. 20. és 23. tábla ; Schober i. m. 46 (40. kép).