Esztergom Évlapjai 1934
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balogh Albin: Néhány adat Esztergom városnak és vármegyének római korából
46 Balogh Albin dr. mások hollétére vonatkozóan, melyek az esztergomi múzeum hatásköréből egyébként is kiesnek, közelebbit állíthatnánkTelepek és sírmezők. Az ismert telepek közül Esztergom római vagy inkább kelta nevére vonatkozóan Kuzsinszky professzor kitűnő cikkét 1 kell megemlítenünk, aki Jucundus azalius princeps leányának, Solvának, az esztergomi régészeti múzeumban lévő sírkövét publikálva, ennek nevéből eredezteti Solva (Salva) római elnevezését. Tény ugyan, hogy e latin nyelvű sírkő még a Krisztus utáni I. századból származik, mindamellett kétségtelen, hogy Esztergomnak, melynek területén már a neolith-kortól fogva több település mutatható ki és nevezetesen éppen a Várhegy aljában, illetve magán a várhegyen, továbbá a szentgyörgymezei Zamárd-hegyen tekintélyes kelta telepek voltak, nem lehetett éppen Jucundus princeps leányára várni, hogy neve legyen- És ha meggondoljuk, hogy Graz-nál szintén volt egy régi kelta (római) település : (Flavia) Solva, valószínűnek vehetjük, hogy a kelta község és a római város neve Esztergomban is régebbre megy vissza az Iszázadnál. Az esztergomi régészeti múzeum sírkövei közül ismeretes az a kis aedicula fal, mely fülkében oltárszerű emelvényen álló Attis-t mutat be- Csinos munka, a II- századra tehető, de éppen nem egyedül álló ábrázolás. Érdekessége azonban, hogy három darabra van fűrészelve, hogy egy másik római sír oldalainak lehessen fölhasználni: ismét példa arra, hogy a rómaiak nem vártak a gótokra, mikor a régi római sirok kifosztásáról és más célokra való fölhasználásáról volt szó. Római épület falába volt beépítve annak a félbe vágott hatalmas sírkőnek felső fele is, mely a zárda-iskola építése alkalmával került elő. Az épület a tanítónőképző falai alá húzódik, úgyhogy csak egy csücskét lehetett szemügyre venni, illetve megközelíteni, a római cserepek azonban — amforák, téglák töredékei — az épület korát eléggé datálják. Maga a sírkő sárga mészkőből, mondhatni finom munkával készült. Az alakokból csak három fej felső része látható : a frizura a III. század első évtizedeire datál. Fölöttük ív emelkedik, az ív fölölt két oldalt stilizált pálmalevél van rozettával, a timpanonban két oldalt galambok vannak, középen Meduza-fő csinos női arccal- A sírkő tetején két oldalt fordulva oroszlánok vannak, mancsukban kosfejjel. Ilyen sirkő több helyütt látható, pl. Aquincumban is, legközelebb mégis az a sírkő áll hozzá, amelynek képét Schober közli 2 és éppen Flavia Solvából való. Teljesen hasonló anyagból és technikával készült egy másik sírkő két kisebb töredéke. Az egyik Herculest ábrázolja az erymanthosi vadkannnal küzdve, a térkihasználás szempontjából ügyes, de drámaiságot éppen nem mutató csoportosítással. A másikon csinos genius van, kezében virágfűzérrel. Igen érdekesek a vízivárosi épületben talált téglatöredékek is, mert rajtuk hullámos fésűs-diszítések vannak, mint a népvándorlás korával érintkező edényeken is több helyütt látható, pl- Tokodon. 1 Klebelsberg-emlékkönyv. Bp, 1925. 107—119. a Schober: Die römischen Grabsteine aus Noricutn und Pannonién (39 1. 31. ábra).
