Esztergom Évlapjai 1934

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balogh Albin: Néhány adat Esztergom városnak és vármegyének római korából

44 Balogh Albin dr. rajzi alakulás miatt is Nyergesújfalun egy másik castellumnak kellett állnia. Erre vall a Piszke közelében lévő őrtorony is. Süttő és Neszmély közölt megint nincs burgus, de éppen a két község határán emelkedő domb kiugró részén — közelében a hazai hallstatti kultúrának, a soproni Purgstallal vetekedő telepe volt! — kör alakú sánc formájában ismét található római megfigyelő hely, őrállomás, de minden kő vagy téglaépítmény nélkül, római cseréptöre­dékekkel azonban igen jól meghatározható formában. Hegy tetején épült azután az az őrtorony is, amely már Nesz­mély határában emelkedik és három méter magas falaival majd­nem teljes épségben megvan. Innen lehetett legjobban szemmel tar­tani a Zsitva torkolatvidékét, tehát ismét igazolja azokat a Commodus­féle feliratokat, melyek szerint ő — a kisoroszi sziget csúcsán épített castellumtól egészen Brigetióig az esztergomi Dunaszakaszon is — ripam omnem burgis a solo extructis item praesidiis per loca oppor­tuna ad clandestinos latrunculorum transitus oppositis munivit; vagyis magyarul: az egész partot úgy erősítette meg, hogy a rablók (csem­pészek) alattomos átkelésének megakadályozására alkalmas helyeken alapjukból őrtornyokat épített és őrségeket állított. Utak. Már Finály Gábor megállapította, hogy az Aquincumból Brigetioba vezető út nem Piliscsabán ment át, hanem Cséven át haladhatott. Csévről, nevezetesen a Vörösvári dűlőben került is elő több római lelet, így pl. CIL. III. 4632—34. számú feliratok, újabban pedig egy római katonának félbe tört sírköve, úgyhogy ezen csak felső rész volt meg. A fél sírkő azonban pontosan kiegészíti az esz­tergomi hercegprimási palota udvarán lévő fél síremléket, melyről eddig az volt a hiedelem, hogy Esztergom határából került elő. Ennek fel­irata Frőhlich olvasása szerint a következő : C. Almenus Sind filius anno­rum XXV. posuerot filii eredes. 1 így most már innen teljes sírkövünk van, felső részén a halott mellképével, alatta lovasképével, alsó részén pedig a felirattal. Az Antoninianum szerint az Aquincum közti útszakasz középső állomása Ad Lacum Felicis. Ennek az állomásnak Csévet kell felven­nünk, de nevének megokolásául már nem a Garancs-tóra hivatkozha­tunk, mert ez nagyon messzire esik tőle, hanem arra kell gondolnunk, hogy a névadásra a csévi patak mellett lévő, ma eliszaposodott mocsár adott alkalmat, mely a római időben halastó lehetett; de az a mocsa­ras árok, mely innen egészen a Dunáig vezet, határnak is alkalmas volt a két provincia Pannónia között. Csévről az út kétségtelenül a Dolha-polje nevű dombháton haladt, ahol a mészkőtörmelék ma is jelzi az egykori útvonalat, bár az úttest köveit a gazdák már régen kiszántották. Ennek az útvonalnak köz­vetlen közelében, a mai községtől, mintegy két km-re, északfelé áll az a két római mérföldkő, melyeket Mommsen is említ. Innen északnyu­gatnak haladva, egyenes irányban Dorog községet érjük. A római út egyik szakasza itt is előkerült a község déli részén útépítés alkalmá­val (1902). 2 1 C. Almanus Sind 25 éves fia (nyugszik itt). Fiú örökösei állították (a sírkövet). 2 Br. Forster Gyula: Magyarország műemlékei II. 28; Vásárhelyi Géza cikke: Arch. Ért. 1892. 71—74.

Next

/
Oldalképek
Tartalom