Esztergom Évlapjai 1934

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Juhász Kálmán: Egy esztergomi kanonok mint főúri nevelő a XVI. században

32 Dr. Juhész Kálmán A nyilvános viták látogatása előnyükre és serkentésükre szolgál. A legutóbbi vasárnapon egy huszonhároméves görög, ki öt éven át folytatott itt Páduában jogi tanulmányokat, kiváló sikerrel állotta ki a disputát. Hazajövet, Mihály úr azt kérdezte tőlem: „„Mit adna érte atyánk, ha közülünk valaki az ő jelenlétében ily fényes győzelemmel kerülne ki a nyilvános vitatkozásból ? Nem hiszed, atyánk könnyekig meg volna hatva az örömtől ?" „Bizony, sem én, sem atyátok nem állhatná ezt köny nélkül, — volt válaszom." Szüntelen buzdítására az ifjak megígérték, hogy szintén ily dicsőségre fognak törekedni. Magister Sigismundnak, akiről Kapronczai levelében sűrűn megemlékezik, teljes neve: Gyulai Torda Zsigmond volt. Kapronczaival közösen és egyetértően őrködött az alnádor fiai felett. Midőn nevelői állásáról le akart mondani, Kapronczai kérve-kérte a vicenádort, hogy „ne engedje távozni fiai mellől Zsigmond mestert, akit tudásáért itt nagyrabecsülnek s aki nemrég is Grangia Péter páduai professzor

1 temetésén oly nagyhatású beszédet mondott, hogy magával ragadta az egész közönséget." „Még a jelenlevő olasz szerzetesek sem tagadták meg tapsaikat a protestáns ifjútól." 2 Az alnádor méltányolta Kapronczai kérését: Torda Zsigmond továbbra is nevelőtársa maradt. Midőn Kapronczai a nyár folyamán költségekért Réwaihoz folyamodott, újból kérte az alnádort, „ne feledkezzék meg Zsigmond mesterről sem." 3 De nemcsak Torda Zsigmondnak, hanem más, Páduában tartózkodó honfiársár.ak támogatását is szivén viselte Kapronczai. Egyebek közt közbenjárt az esztergomi nagyprépostnál, Sbardellati Ágostonnál, Ampruster Kristóf érdekében, akit azért ajánlott támogatásra, „mivel nélkülözések közt tanul Páduában."

4 A növendékeivel való együttanulást nem érezte nyűgnek, hanem mivel ezzel saját ismeretkörét is tágította, inkább élvezte, és ebben az anyagi gondok alól való kimenekedését látta. Amily örömest tanult és tanított, annyira nem szívesen foglalkozott pénzügyi dolgokkal. Megmentett levelei pedig nagyobbrészt pénzügyi kérdéseket tárgyalnak. A három ifjúnak és két nevelőjük, úgy szintén a szükséges szolgaszemélyzetnek idegen országban huzamosabb időn keresztül való ellátása az akkori időben súlyos teher volt, mert a kereskedelmet űző olasz államokon kívül egész Európa pénzinség nyomása alatt nyögött. A hazai állapotok bizonytalansága pedig nemcsak a birtokoknak jövedelmét csökkentették, hanem kockázatossá is tették, sőt azonkívül a főuraktól még rendkívüli áldozatokat is követeltek. Réwai kitűnő gazda, számító ember volt. Mint említettük, sikerült neki fiai nevelése érdekében Wárdai prímás személyében oly pártfogót szerezni, aki e költségekhez hozzájárult. Utóbbi azonban 1549-ben elhunyt és a király1 Január 3-án elhunyt a tudós tanár, aki tizenegy esztendőt töltölt Páduában — írja Kapronczai. (Veress, id. m. 34.) 2 Kapronczai az alnádorhoz 1547 január 17-én irt levelében közli ezt. (Franki, id. m. 30, 90.) 3 1547 augusztus 9. (Veress, id. m. 36.) 4 Páduában 1549 február 8-án kelt levele. (Franki, A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században. Budapest 1873. 284. Eredetije az esztergomi káptalan magánlevéltárában.)