Esztergom Évlapjai 1934

ÉRTEKEZÉSEK - Sinka Ferenc Pál: Katona István történetíró esztergomi emlékei

10 Sinka Eerenc Pál kívüli eseménynek. Mert míg a szent koronával osztrák földön jártak, addig borongós, esős idő volt; Köpcsénytől Budáig azonban folyton derűs ég alatt utazhattak. Esztergomban február 20-án már kora délután sűrű rajokban tolongott a lakóság az utcákon és a nagypiacon. Szólt a rezesbanda, díszbeöltözött lovasok és gyalogosok vonultak fel és a nép csoportokba verődve, ételről, álomról megfeledkezve, várta türelemmel az érkezőket. Amint a drága kinccsel a város kapujához értek, megszólattak az összes templomok harangjai, dörögtek a mozsárágyúk és szünet nélkül szólt a banda. Még az otthonlévők is mind az utcára tódultak. Amerre a szent koronát hozták, az utcákon és főtéren, mindenütt a fáklyák sokasága, mint fénylő csillagok, világítottak. Helybeli és vidéki bandériális lovasok és gyalogos primási katonák kísérték s kocsikat a káptalanházig, ahová éjjelre szálltak, és amerre a menet csak haladt, egetverő éljenzés hangzott fel és vegyült össze a trombiták, a zene és ágyúk hangjaival. Sokan örömkönnyeket sírtak és oly sűrű volt a néptömeg, hogy alig tudtak keskeny útat nyitni a menetnek. A hintókat a káptalanház kapujában Esztergom és Hont vármegyék nemes urai várták. Ezek a szent jelvényeket tartalmazó ládát sajátkezűleg emelték le a kocsiról is vitték fel a lépcsőkön a kijelölt helyre. Előttük mentek gróf Keglevich József és Nádasdy Mihály koronaőrök, az ifjabb Pálffy gróf és Névery Elek titkos tanácsosok, és öt nemesi testőr kivont karddal. A kivilágított és pazarúl díszített szobában a ládát aranyhímzésű takaróval leterített asztalon helyezték el. Ekkor Kondé Miklós főispáni helytartó magyar nyelven mondott üdvözlő beszédet, melyre az idősebb koronaőr szintén a nemzet nyelvén válaszolt. Majd felbontották a ládát és kivették a koronát. És a jelenlévők most maguk előtt láthatták a drága kincset, melyért oly sok magyar vér omlott, amely annyi szent király homlokát érintette és amelyet az isteni Gondviselés annyi századon át sértetlenül megőrzött és a nemzetnek most újból visszaadott. A drága korona most ugyanazon városban van, ahová azt az Úr születésének ezredik évében először hozták. Sajátságos véletlen, hogy amikor Magyarország egykori koronázó fővárosa az örömmámor fényárjában úszott, ugyanakkor az osztrák fővárosra a gyász sötét leple borúit. II. József életfonala, aki a magyar szent korona isteni rendeltetését soha el nem ismerte, az napon szakadt el, amely napon a korona Esztergomban volt. A francia „felvilágosultság"-nak hódolt kalapos uralkodó úgy halt meg, hogy homlokát Szent István király koronája sohasem érintette. A szent jelvényt egész éjjel előkelő emberek őrizték és gondos-