Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

83 április 30-án a vallás vigaszaival ellátva szenvedtek a hazáért vértanúhalált. Szerencséjére Wesselényi Ferenc nádor ezt már nem érte meg, sem Lippay György esztergomi érsek, aki szintén hazafias fájdalommal nézte a haza balsorsát. A törvénytelenségek ellen Széchenyi György kalocsai érsek bátran felemelte szavát. „A magyar nemzet — írja 1671. év ápril 12-én kelt felterjesztésében — némi érdemeket szerzett az ausztriai ház körül. Tudva van, mennyi vért ontott érdekében. Ma is égetik, ölik a magyart, míg a szomszéd nemzetek az ellenség elől biztosságban élvezik a békét, mert a magyar nemzet elsősorban küzdve a barbárok ellen, oltalmazza őket . . . Nyelvem fenakad, kezem reszket, szemeim könnybe lábadnak, midőn e tárgyban írok." De mindez nem használt semmit. Szelepcsényi György esztergomi érsek is, ki később királyi helytartó lett, hiába figyelmeztette a királyt koronázási esküjére és az önkényuralom veszélyes következményeire. A bécsi udvar részéről a felkelés leverése nem volt elegendő. Az önkényuralmat, a rendi alkotmány letörését, az ország állami önállóságának megszüntetését és az örökös tartományokéhoz hasonló kormányzását akarták. Az új kormányzat, Ampringen János Gáspárral az élén, a célját tömeges letartóztatással, jószágelkobzással és a protestánsok kegyetlen üldözésével vélte elérni, ami azután az egész felvidéket felkelésbe és polgárháborúba kergette. A felkelés élére csakhamar Thököly Imre gróf, a felvidék egyik leggazdagabb urának, Thököly Istvánnak a fia került, aki több csatában szerencsével küzdött a császári csapatok ellen és a bécsi udvart utóbb is a vele való egyezkedésre kényszerítette. XIV. Lajos francia király nagy ellensége volt a „német-római császár" cimét viselő Habsburgoknak. A világuralmi hatalmuk megtörésére, esetleg megsemmisítésére törekedett, hogy aztán az elsőséget ő ragadhassa magához. Erre most alkalmul szolgált az úgynevezett spanyol örökösödési háború, amelyben a továbbterjeszkedési vágyának is eleget tehetett. Célja elérésében nem válogatta az eszközöket. Szövetkezett a törökkel, megbontani igyekezett a német fejedelmek szövetségét, foglalásokat eszközölt és kereste az összeköttetést mindazokkal, akik a császár ellenfelei voltak. Míg a nymwegeni békét a német-osztrák császárral meg nem kötötte, pénzzel támogatta Thököly fölkelését is. Sobieski János lengyel király, akinek trónjára annak idején a Habsburgok is igényt tartottak, rokonszenvvel kisérte Thököly törekvéseit. Sőt azt is megengedte, hogy országában lengyel zsoldosokat toborozzanak a számára. Midőn azonban lengyelországi veresége után a török Oroszországgal is háborúba bonyolódott, XI. Ince pápa minden igyekezetével azon volt, hogy Sobieskivel és a többi európai hatalmakkal egy szövetséget hozzon létre az izlám ellen. A cél Magyarország, elsősorban is Esztergom és Buda felszabadítása volt. E tárgyban 1679. május 20-án nagy értekezletet tartottak Bécsben, de Lipót császárt a pápai követ nem tudta a háború megindítására birni, mert az féltette a hatalmát a francia királytól. A politikai viszonyok azonban engedékenységre birták a bécsi udvart a magyarok irányában. Miután Ampringen kormányzata még 6*