Esztergom Évlapjai 1933
Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál
48 Sinka Ferenc Pál csapattiszt és az emlékirat iroja volt) Pozsonyban nem lévén, kihallgatható nem volt. Kihallgatták azonban még Cseh Balázs kanonokot, aki szintén jelen volt a várban. Együtt lakott Körmendy Mihállyal Sbardelatti nagyprépost házában, aki többnyire Lascan vendége volt. Cseh Balázs elmondja, hogy az olaszok álhíreket terjesztettek a vár aláaknázásáról és a vár védelmére sem mentek. Lascan semmit sem tett ellene, sőt azt is közönyösen vette, amikor a németek azt a hirt hozták neki, hogy Salamanca a várbástyáról spanyol nyelven lebeszél a törökhöz. Ezt egy német katona le akarta lőni, ami Salamancát annyira dühbe hozta, hogy a katonát szúrta le. Lascan semmi intézkedést nem tett, amikor egy hadapród a Víztorony elfoglalását hozta hírül neki. Míg Salamanca a török táborban tárgyalt, addig a két túszul adott török Lascan szívesen látott vendégei voltak. A szerződés aláírása után a várkapitányok azonnal kihirdették a vár átadását, ami meg is történt. Sbardellati Ágoston nagyprépost védelmére kell még néhány szót szólnunk. Ő olasz származású, de magyarérzelmű ember volt. Katonai pályáról lett pappá és fokozatosan a nagypiépostságig vitte fel. Emiitett kanonoktársaival a főszékesegyház őrizetére maradt vissza a várban. Erre való tekintetből jpban volt Lascan várkapitánnyal, akinek gyakori vendége is volt. Ő természetesen mindenről tudott; de nem tehetett ellene semmit, amiként a német tisztek sem tehettek. Az nem tehető fel róla, hogv a székesegyház megrablóival cimborált volna. Ferdinánd királynak mindvégig híve volt, az nevezte ki váci püspökké, amit a pápa is jóváhagyott. Sőt Várday Pál érseknek 1549. év október 12-én bekövetkezett halála után ő lett az esztergomi egyházmegye érseki helynöke is. Bandériumának élén kétszer vett részt a török elleni küzdelemben, ott is esett el a Palástnál vívott csatában 1552. év augusztus 9-én. A vár szomorú átadásánál történteket mondjuk el még. A törökök augusztus 9-én a várban lévőket mind a vár piacára terelték össze és ott osztályozták. Külön állították a katonákat, külön a várnépet és a janicsároknak szánt „bajusztalanokat", mint azt Szinán csausz, török történetiró írja. A katonák mind egy akna torkolatába dobálták fegyvereiket, melyek többnyire töltve voltak. Egy puska véletlenül elsült, amitől a többi is felrobbant. A szétröpült vasanyagtól sokan megsebesültek, négy török meg is halt. Ezt látva a feldühödt janicsárok kaszabolni kezdték a keresztényeket. Csak nehezen lehetett velők megértetni, hogy az eset véletlenül történt, mert hisz a keresztények közül is sokan megsebesültek. A fegyverek elszedése után Rusztem pasa parancsára felszólították a keresztényeket az izlám hitre való önkéntes áttérésre. A kiválogatott 164 ifjún kívül több olasz is törökké lettek. Mindössze 200-an lehettek, akiket aztán hajón Budára szállítottak. A várba menekülteknek megengedték, hogy családjaikkal és holmijukkal együtt az Újvárosban (Víziváros) vagy a kir. városban lévő lakásaikba költözhessenek, hol mint török alattvalók, „ráják" bántódás nélkül fognak lakni. Nagyrészük azonban inkább a más vidékre való költözködést választották. Azután megkezdődött a vár kiürítése. Mindenkit az Alsóvárba (Újváros) hajtottak le. Előbb azonban minden értékest elszedtek tőlük.
