Esztergom Évlapjai 1933
Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál
A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál. 43 Esztergom vára és környéke Várday Pál érsek idejében Ferdinánd király főerőssége és hadműveleti központ volt. A János király idejében többször ostromnak kitett vár helyreállítására az érsek nagy összegeket fordított. A várőrség az érsek hajdúin kivül német, olasz és spanyol katonákból állt, mert V. Károly német-római császár, aki a segédcsapatokat küldötte, Spanyolország, Nápoly és más tartományok ura is volt. Mikor Izabella királyné Budavárát Ferdinánd királynak felajánlotta, Fels Lénárd tábornok 1541-ben Esztergomból indult el 4500 gyalogos-, 400 nehéz és 2500 könnyű lovasból álló seregével, melyhez Nyáry Ferenc várparancsnokkal a magyarok is csatlakoztak. Felsnek itt horgonyzó hajóhada is volt, amely ágyúval ellátott 32 naszádból és 13 más hajóból állott, ezer naszádossal. Buda ostromát akkor, mint tudjuk, Martinuzzi ébersége hiúsította meg. Most is a török ellen készülő hadak Esztergomnál gyülekeztek. Joachim Komáromnál várta be a 3000 olasz zsoldosból álló pápai csapatot, amely Trienten és Bécsen keresztül augusztus elején érkezett magyar területre. Parancsnoka Vitelli János, hadbiztosa pedig Medici János, a későbbi IV. Pius pápa volt. Az egyesült hadak azután Esztergomba jöttek. Itt voltak akkor már Várday Pál érsek, Thurzó Elek királyi helytartó, Perényi Péter, Serédi Gáspár és György, Zay Ferenc és az ifjú Zrínyi Miklós bandériumai, összesen 18.000 lovas, 1000 hajdú és 1000 sáncásó. Ugnád János is ideérkezett 10.000 főnyi cseh zsoldosával. A dunai kikötőben mintegy 200 hajóból álló flotta vesztegelt, magyar, olasz és rác legénységgel. Joachim fővezérsége alatt álló szárazföldi és vízi had összesen mintegy 80.000 emberből állott. Esztergomból a hatalmas hadsereg szeptember 6-án indult el Visegrád felé. Itt haditanácsot tartottak és vita után a többség, Joachim javaslatára, nem Buda, hanem Pest ostroma mellett döntött. Az egész sereg a szentendrei szigetre hajózott át, azon ment végig és Pest fölött keltek át a Dunán. A pápai csapat mindenütt a sereg élén ment, amiként Pest körül is a várerődítményhez legközelebb ütötte fel táborát. Pest ostromához csak szeptember végen kezdtek és október 8-án már abbahagyták. Pedig a budai és pesti várban alig volt több 12.000 töröknél, csekély tüzérséggel. A védők hősiesen viselkedtek, néha kitörést is intéztek, amelyet a pápai csapatok vertek vissza. Vitelli indítványa volt az is, hogy a Dunán átkelve a budaiakat kicsalják a várból, és Perényi Péter huszárjaival és Móricz szász herceg a vasasnémetjeivel lesből rajtaütést végeznek. Úgy is történt, de a vállalkozás nem járt kellő eredménnyel. A nagy ostrom október 2-án kezdődött 40 ágyúval, és október 5-én volt az általános ostrom, melyben sok olasz elesett. Arra a hirre azonban, hogy török segélyhad közeledik Buda felé, Joachim az ostromot, Vitelli és a magyarok ellenzése dacára abbahagyta. Négy nap múlva a hatalmas sereg már újból Esztergomban volt, ahol csakhamar feloszlott. A pápai csapat nagy veszteséggel tért vissza Olaszországba. „Legalább nem mondhatják, írja Vitelli jelentésében a pápának, hogy az olaszok nem harcoltak vitézül és kötelességüket nem teljesítették."
