Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

42 Sinka Ferenc Pál Martinuzzi megakadályozott ugyan, de minderről értesítette a szultánt is. Szulejmán csak most tudta meg a nagyváradi szerződésben foglaltakat. 1541. év augusztusában újból nagy sereggel jött, mert semmi áron sem akarta tűrni, hogy Ferdinánd a Zápolyaiaknak átengedett országrész fölött uralkodjék. Martinuzzi hódolattal járult a gyermek-király János Zsigmond nevében az Óbudán táborozó szultán elé. Ez azonban anyjával együtt a kis királyt is látni akarta, ami meg is történt. Míg azonban a török táborban a fogadtatási ünnepségek tartottak, addig a török szultán janicsárjai mit sem sejtetve a vár megtekintésére mentek és Budavárát kardcsapás nélkül megszállották. Szulejmán a várost török uralom alá vette, élére basát rendelt, országbíróvá pedig Werbőczyt nevezte ki. Aztán Szelim fiával együtt nagy pompával tartotta bevonulását Budavárába. Levelet adott ki, melyben János Zsigmondnak Magyarország tiszántúli részét és Erdélyt biztosította, Martinuzzi kormányzása alatt. Martinuzzit is megjutalmazta, Izabellának azonban semmit sem adott. A királyné egyelőre egyik birtokán húzódott meg. Mátyás király budavári szép temploma török mecsetté lett. Szulejmán Budán és Pesten erős őrségeket hagyott hátra és azon szándékkal vezette téli szállásra seregét, hogy legközelebb az egész országot török uralom alá hajtja. A törökkel való barátkozásnak ez lett az eredménye ! III. Esztergom a hadműveletek központja. — Pest sikertelen ostroma. — Az esztergomi vár árulással török kézre kerül. Budának a török által történt birtokba vétele nemcsak a magyarságot, hanem a külföldet is megdöbbentette. Izabella királyné és Martinuzzi készek voltak már még Erdélyt is Ferdinándnak igérni, csakhogy valaki az országot a „végveszéÍy"-től megmentse. Ferdinánd király most komolyan azon volt, hogy Budát és vele az országot a töröktől visszafoglalja. A német rendek sem vonakodtak már a segélyadástól, mert a birodalmat féltették a töröktől. Fülöp hesszeni tartományi gróf, Móric szász herceg és Joachim brandenburgi választófejedelem voltak az elsők, akik szolgálatukat felajánlották. A speieri birodalmi gyűlés 1542-ben 20.000 gyalog és 4000 vértes had küldését határozta el. Az örökös tartományok és csehek, valamint a magyarok adót és katonaságot szavaztak meg. A birodalmi seregek július első hetében már Bécsújhelyen voltak, Joachim lett a közös hadvezér, akinek szándéka azonban nem a török leverése, hanem Németország megtámadásától való elriasztása volt. Ellenséget ijesztgető módon lassan vonult Buda felé. Július 8-án indult el lovasságával Bécsújhelyről, Komáromban csapatokat várva egy hónapig vesztegelt, és csak augusztus 20-án ért Esztergomhoz.