Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

46 Sinka Ferenc Pál II. Az ország pusztulása és pártoskodás. — Választott királyság és török beavatkozás. — Buda végleg a töröké lesz. A mohácsi vész váratlanul érte az országot. A nép csak hagyományból ismerte a tatárdúlást, most nem gondolt arra, hogy kétszáz év múlva sem változott a hadviselés barbár módja. Előre küldött tatár és török lovasok rablása és öldöklése, égő falvak, rabszíjra fűzött magyarok jajgatása jelezték az utat, amelyen azok jártak. Legfölebb csak a nagyobb városokból tudott a lakosság egyrésze elmenekülni, prédául hagyva mindenüket az ellenségnekA mohácsi vész idején az országot mintegy három-négy millió ember lakta. A török azévi hadjárata a lakosságot tetemesen megfogyasztotta. Százezerre teszik az emberek számát, akiket gyalogosan, és ötezerre, akiket hajókon a Dunántúlról és Duna-Tisza közéből rabszolgaságba hajtottak. Óriási értékű volt a zsákmány is, amit a török Budavárából magával vitt. Mátyás király várpalotájának gazdag műkincseit, könyvtárát, a templomok drágaságait, értékes holmikat több száz hajón vitték le Konstantinápolyba. Buda várának elfoglalása után a török-tatár lovasság Esztergomig is eljutott, a dúlásnak az is áldozatul esett. Csak a várba nem tudott bejutni, amelynek parancsnoka akkor Nagy Máté volt. IV. Béla király idejében a tatárdúlás ennél is vészthozóbb és véresebb volt. De akkor megmenekült a király, aki a veszedelem után az ország újjáépítéséhez foghatott. Most azonban II. Lajos halála után, törvényes trónörökös és egyetértés nélkül, a nemzet meghasonlott és a megoszlás sorsának volt kitéve. A váraikra és gazdag vagyonukra támaszkodó főurak egy része, élükön Báthory István nádorral és Thurzó Elek kincstárnokkal, a Pozsonyban lakó Mária özvegy királyné öccsét, Ferdinánd osztrák főherceget óhajtották a trónra, akinek Anna magyar királyleány volt a felesége. Bátyja, V. Károly német-római császár, akkor Európa leghatalmasabb uralkodója volt, akiben a magyarok támaszt találhattak a török veszedelem ellen. A főurak nagyobbik része, a nemzeti párt azonban, Várday Pál egri érsekkel és Werbőczy Istvánnal az élén, a dúsgazdag szepesi gróf (circa negyven vár ura) és erdélyi vajda Zápolyai János köré sorakoztak, aki már évtized óta törekedett a trón elnyerésére. Az 1505. évi rákosi országgyűlésnek idegen trónigénylőt kizáró határozatára támaszkodva most Zápolyai Jánost királynak választották és 1526. év év november 10-én a szentkoronával meg is koronázták. Megválasztását akkor VII. Kelemen pápa sem ellenezte. A nemzeti király első dolga volt, hogy Várday Pált az üresedésben lévő esztergomi érseki székbe ültette, Werbőczy Istvánt kancellárjává, Perényi Péter koronaőrt pedig Erdély vajdájává nevezte ki. De a Habsburg-párt sem maradt tétlen. A rokonsági jogon trónigénylő Ferdinándot, aki magát a nemzet szabadságának és törvényeinek lelkiismeretes megtartására Írásban is kötelezte, a Pozsonyba összehívott országgyűlésen, december 17-én szintén magyar királlyá