Esztergom Évlapjai 1933
Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál
36 Sinka Ferenc Pál mely Mária királyné (V. Károly német császár és Ferdinánd ausztriai főherceg nővére) köré csoportosult, a másik párt pedig az erdélyi vajda, Zápolyai János hivei voltak, akinek anyja Hedvig tescheni hercegnő volt. Nagy hátrányára szolgált az udvarnak a királyné rokonának, Brandenburgi György őrgrófnak ottani tartózkodása, aki nyiltan Luther hivének vallotta magát, ami az ősei vallásához hű magyar köznemességben nem kis megbotránkozást keltett. A pápák azon voltak, hogy az országban a belső béke létrehozása által a nemzet figyelmét inkább a török veszedelemre és a haza védelmére tereljék. Mig itthon a pártviszályok a korona hatalmát alásülyesztették és az ország erejét gyengítették, Szulejmán elérkezettnek látta az időt, hogy hatalmát hazánkig is kiterjessze. 1526. év ápril 23-án kétszázezernyi haddal, köztük mintegy nyolcvanezernyi jól fegyelmezett janicsárral és spáhival, és óriási felszereléssel indult el Konstantinápolyból. A fenyegető török veszedelem teljesen készületlenül találta az országot. Tomory Pál, akit a király a végek főkapitányává nevezett ki, alig rendelkezett 2500 emberrel. A kincstár teljesen üres volt. Lajos király által junius 2-án Budára összehívott országtanácsban Burgio pápai követnek kellett jópéldával elöljárnia, hogy a dúsgazdag főurak pénzt adjanak össze a királyi bandériumok felszerelésére. Az országban véres kardot hordoztak körül, általános népfölkelést rendeltek el. Futárok küldettek a külföldi fejedelmekhez is, segélyhadak küldése végett. A király elrendelte, hogy a főurak bandériumaikkal és a köznemesség csapatai július 2-án már Tolnán legyenek. Addig is Báthory István nádor vonuljon le seregével a Drávához. A csapatok igen lassan gyülekeztek ; a kitűzött időre még egy sem volt Tolnán. A nádor is vonakodott egyedül a veszélyeztetett vidékre menni. Nem volt katonaember, amiként a főurak közül egy sem vállalkozott a hadvezetésre. Burgio pápai követ kérésére Tomory vállalta azt el, aki seregével le is ment a végekre, mig vezértársa, Zápolyai György szepesi gróf a főhadnál maradt. Szulejmán ezalatt Nándorfehérvárra érkezett. Ibrahim nagyvezért 40.000 emberrel előre küldte Pétervárad ostromára. Ebbe a fontos erődbe Tomory ezer ember erősítést és kellő élelmet küldött, maga azonban lovasságával a roppant ellenséget útjában feltartóztatni nem merészelte, hanem visszavonult Bácsig és a királytól nagyobb haderő küldését kérte. Ibrahim Péterváradot julius 28-án Szulejmán szemeláttára foglalta el, aki aznapra már odáig érkezett. Lajos király, a nádor és főurak kívánságára, július 20-án személyesen indult el seregével Budavárából. Vele voltak Szalkay László esztergomi érsek és Brodarics István kancellár, szerémi püspök is. A sereg ekkor még alig állott 4000 emberből. Ugyanakkora volt a pápa által küldött, kitűnően felszerelt sereg is. Útközben csatlakoztak hozzájuk a nádor és Báthory Endre bandériumai. Érden volt az első pihenő. Itt értesültek Pétervár elestéről, mire gyors futárok küldettek Zápolyai János erdélyi vajdához és Batthyány Ferenc horvát bánhoz, hogy hadaikat azonnal hozzák el Tolnára. Zápolyai János akkor Szegeden volt seregével. Első parancsa az volt, hogy Erdélyt védje és a törököt hátba támadja.
