Esztergom Évlapjai 1933
Soos Elemér : Esztergom vára és ostromai V.
Esztergom vára és ostromai. 27 Dampierre grófról, aki mindent csak a kényszer hatása alatt cselekedett, igen kedvezően nyilatkozik emlékirataiban. 1 A vár átadásának híre mindenfelé, de főkép a prágai udvarban leverő hatással volt, mert senki sem gondolt arra, hogy a jelentékeny számú katonaságból álló várőrség ily gyáván viselkedjék. A kor hangulatát legjobban jellemzik a német történetíró, Sleiden János szavai : „Nem szégyelték magukat a korhelykedő és henyélő katonák, akikre akkor a vár őrsége bízva volt, ily tekintélyes fővárosát Magyarországnak átadni, vagyis inkább hűtlenül elárulni, főkép azért, mert szemük előtt volt a kilátás a segélyre. Ezen esemény miatt Mannsfeld gróf, ha halottaiból feltámadna, ugyancsak rémülne, bizonyára minden tizediket kivégeztetné. Ilyesmit ma figyelembe sem vesznek, azért e lomha és henyélő hadakat büntetlenül hagyják. Ez oka annak, hogy a kereszténység ügye rákmódra halad, míg a töröknél a hadifegyelem napról-napra emelkedik." 2 Mátyás főherceg a hadbírósági eljárást az árulók ellen azonnal elrendelte. A vár átadása és a katonaság hűtlensége a császári házat is közelebbről érintette, a bűnhődésnek is példásnak kellett lennie. A várban az átadás idejében 26 század volt és mind németekből állott. Oettingen gróf ezredéből 10 század, Mörsbergéből 5, Hofhircheréből 2, Althanéból 3, Schmid főkapitányéból 2 és a rendes őrség 2 század. Ezekből a kihallgatasok után több mint kétszáz ember — tiszt és legénységi állományú — került vizsgálati fogságba. A hadbíróság elnöke Besolt Konrád főhadbiró volt. A tárgyalások a sok tanú miatt nyilvánosan, a Győr mellett lévő szigeten, Magyaróvárott a piacon, a főtárgyalás pedig Pozsonyban volt. Az ítéletek, melyeket Mátyás főherceg hadsereg-főparancsnok is jóváhagyott, elég szigorúak voltak, mert mint az indokolás mondja: „a vár inkább anyagi előnyök és pénz miatt, szabad akaratból és félelemből, mintsem a kiállott szükség és veszedelem folytán adatott föl." A büntetések, a mai felfogás szerint, igen embertelenek voltak ; meghozataluk az akkori szokásnak felelt meg. Schlecker Leonhard Frigyes kapitányt az Oettingen-ezredből azért, mert az ellenséggel tárgyalt és a vár védelmét beszüntette, arra Ítélték, hogy jobb ökle vágassék le és a nyelve szakíttassék ki, mindkét testrész a bitófára szegeztessék, amelyre őt is felakasztják. (Kegyelemből pallossal végeztetett ki.) Stroehlin Jeromos kapitányt ugyanazon ezredből azért, mert Dampierre gróf várfeladási levelét leíratta, kezének levágására és akasztásra ítélték. (Szökésben lévén, a neve bitófára szegeztetett; ha elfogják, az itéletetet rajta végrehajtják.) Az írnoka, aki a levél írásán kívül az átadásnál a tolmács szerepét is vitte, hasonló ítélettel sújtatott. (A menyasszonya könyörgésére kegyelemből életben hagyatott.) Lautenberger őrvezetőt (őrmester) a Mörsberg ezredből azért, mert a vár átadását nagy buzgósággal előmozdította, a parancsnokokat és őröket állásaikból, illetve őrhelyeikből parancsszerűleg elhívta, elevenen felnégyelésre ítéltetett. (Kegyelemből pallossal végezték ki, aztán négyelték fel.) 1 História Libri 512. 2 Hist. Beschreibung der vorn. Geschichten 1I1. ;326. Némethy: Emléklapok 217 1
