Esztergom Évlapjai 1933
Soos Elemér : Esztergom vára és ostromai V.
24 Soós Elemér hajnalban az egész török tábor felkerekedett és Buda felé távozott. Kollonits Szigfridet küldték az ellenség üldözésére, aki 25-én tért viszsza 33 fogollyal. Miután Mátyás főherceg 28-án seregszemlét tartolt Esztergomban és az esetleg az ellenség által is felhasználható védművek szétrobbantását rendelte el, ennek végeztével Básta fővezér november 4-én a védőcsapatokat elbocsájtotta, maga is seregével és az Ehrenreich-ezreddel a felvidékre távozott. Ortelius szerint Esztergom 1604. évi ostroma alatt a töröknek mintegy 8000, a keresztényeknek pedig 700 ember körül volt a veszteségük. 1 Esztergom visszaszerzéséről azonban a török korántsem mondott le. Erre mutat az is, hogy 1605. augusztus 10-én egy török-tatár csapat váratlanul behatolt a Rácvárosba, ott vérengzést vitt végbe és számos keresztényt, nőt és gyermeket, hurcolt fogságba. Althan amidőn megbizonyosodott a török készülődéséről, követ által Mátyás főhercegtől azonnal a vár megerősítését és élelem küldését kérte, A töröknek először az volt a szándéka, hogy seregével a Dunántúlt pusztítja, fel egész Bécsig. El is indultak. Azonban amidőn a nagy társzekerek a nagy sárban elakadtak és emiatt a janicsárok is zúgolódtak, Ali pasa fővezér mégis csak Esztergom felé fordította seregét. Lőszerekért Musztafa boszniai pasát küldte vissza Budára, aki onnan az ostromhoz 25 ágyút, 30.000 golyót és 10.000 mázsa lőport hozott. Ali pasa augusztus 29-én érkezett Esztergom alá 40.000 emberrel és Rácvároson kívül a Károly-hegy alatt ütött tábort, majd hadvezéri éleslátással és tehetséggel helyezte el csapatait. Haditerve az volt, hogy először a párkányi erődöt, Csekerdent és a szenttamási váracsot, Depedelent foglalja el. Az utóbbi ostromlására Chosrev budai beglerbég és Musztafa boszniai pasa kaptak parancsot. A párkányi jól kiépült váracs Esztergom vára élelemmel való ellátását fedezte a hajóhídon át és a hajókról. Szenttamás erődje pedig mindenkor kitűnő „elővédőmű"-nek bizonyult a felső várra nézve. Fontos érdek volt tehát, hogy először ezeket foglalják el. A két erőd körülkerítése céljából erős csapatokat helyezett el Kakad fölött, honnan a Dunán valő hajóközlekedést is megakadályozni lehetett; továbbá a Garam torkolatánál még 1595-ben a keresztények által emelt vársáncokba, azután ideát a szentgyörgymezői határban és hegyen lévő sáncállásokba, végül Víziváros alatt a keresztények által előző évben otthagyott sáncokba és futóárkokba. E készülődések közben érkezett meg német ezredével a sváb származású Oettingen Vilmos gróf győri várkapitány a várba, ahol meglehetős fejetlenség uralkodott. A Bocskay-féle felkelés híre, ugyanis, a várbeli magyarokra is hatott. Még júniusban történi, hogy portyázok Althán dunai malmait is kézrekerítették. Magyar katonák vállalkoztak a várőrségből azok visszaszerzésére, de a hadnagyukkal együtt többé nem tértek vissza. Most Oettingen újabb híreket hozott a Bocskay-féle mozgalomról, melynek hatása alatt Althan inkább elhagyta a várat, semhogy a jó- és balsorsban vele együtt kitartott magyarokkal, vagy az őket gyanúsító Oettingennel szemben kellemetlen helyzetbe 1 Ortelius, Kriegswesen 45., 101. 1.
