Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

138 Sinka Ferenc Pál tértek. Sőt a megtért kurucok segélyével foglalták el a császáriak Hevest, Törökszentmiklóst, Szolnokot, Szarvast. Aradot és SzentJobbot is. Bécsben közönyösen fogadták Thököly elfogását, mert tudták, hogy a török ezáltal csak a maga javát akarja előmozdítani: békét óhajt. „Thököly elfogatása,, írja Buonvisi a pápának, Újvár visszavételénél is nagyobb előny. És sokkal jobb, hogy a törökök fogták el, mintha a császár kezébe került volna; mert ez esetben az ő fogságát hatalmas rokonsága és az egész magyar nemzet sérelemnek tekintette volna; míg most a törökök hűtlen eljárásukkal elidegenítették maguktól azokat, kik bennök bíztak volt." XI. Ince pápa könnyezett, amikor az eseményről értesült. Thököly elfogatásában nem az egyes ember vesztét nézte, hanem a keresztények ügyének diadalát látta. Ezért hálaadó istentiszteletet rendelt el a német nemzet római Dell' Anima templomában. A török tényleg békeajánlatokkal fordult a bécsi udvarhoz, de sikertelenül. Ibrahim békepolitikája tehát megbukott. A szultán a nagyvezért kivégeztette, helyébe Achmed pasát tette meg nagyvezérré, Thökölynek pedig visszaadta a szabadságát. Ez azonban már mindent megváltozva talált- Hívei csaknem mind királypártivá lettek, a kálomista Petneházy Dávid ezért még aranyláncot is kapott a pápai nunciustól. Azt tanácsolták Thökölynek is, hogy tegyen hűségesküt és akkor megmenti legalább a vagyonát. De ő legalább a hercegi cím, összes javainak visszaadása, a vallásszabadság biztosítása és az egyezménynek országgyűlési becikkelyezése nélkül megbékélni nem akart. A török ellen a háborút folytatták. Buonvisi pápai követ idejében megkezdte tevékenységét a jövő évi hadjárat érdekében. Mindenekelőtt kivitte a császárnál, hogy a hadviselt idegen csapatok ne teleljenek újból itt, mert máskép, Esterházy nádor felterjesztése szerint, „Magyarország vadon erdővé, lakatlan sivataggá fog változni, amelyen csak fenevad kóborol." A német birodalmi csapatok az osztrák örökös tartományokban nyertek elszállásolást. Gondoskodott továbbá arról is, hogy elegendő pénz folyjon be a háborúhoz, melynek egyévi költsége 8—9 millió forint volt. Sürgette az egyházi adók behajtását. Mint rendkívüli adományt kell felemlítenünk, hogy Schweiczből a bázeli püspök 12.000, a szentgalleni apátság pedig, (ahol a kalandozó magyarok oly kedélyesen táboroztak) 6000 forintot küldött. Pénz érkezett Spanyolországból is. Legtöbb folyt azonban be az osztrák szerzetesrendektől. 1686. év május végén már elindultak a csapatok Buda ostromára. A főgyülekezőhely Párkány volt. Egész Európa képviselve volt a 62.000 főnyi hadseregben, mely kétfelé oszlott: Lotharingiai Károly herceg a Duna jobb partján, Miksa Emánuel bajor választófejedelem a balpartján vezették csapataikat Buda alá, ahová június 18-án értek, miután előbb Pestet a bajor fejedelem elfoglalta. Mihelyt a sereg együtt volt, Lotharingiai Károly azonnal megkezdte az ostrom előmunkálatait- Mindenekelőtt a Budára vivő utakat záratta le, nehogy a várba az ottlévőkhöz még más török csapatok is érkezzenek.