Esztergom Évlapjai 1933
Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál
A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál. 117 Valóban, a nagy Sobieski János is csak eszköznek tartotta magát a hatalmas Isten kezében. XI. Esztergomnak a török uralom alól való felszabadulása (1683. október 28.) A párkányi diadal után a keresztény szövetségesek legközelebbi feladata Esztergomnak a török uralom alól való felszabadítása voltLotharingiai Károly herceg minden előkészületet megtett a nagy vállalat megkezdéséhez. Mindenek előtt alkalmas átkelő helyet keresett a Dunán a hídveréshez. Azt Esztergom fölött, az Istenhegy által uralt Nyáras és Körtvélyes szigeteknél, ahol a folyamnak három ága is van, megtalálta. A széles és nagy szigeteken nemcsak a málhás szekerek, hanem a sereg egyrésze is elhelyezhető lesz ; takarmány is van ott elég. A túlsó parton lévő sáncok pedig a hídfőkhöz könnyen felhasználhatók. A várostrom egy hétig is eltarthat, tehát elegendő élelemről és takarmányról is gondoskodnia kellett. Ezek szállítására a komáromi és győri kapitányoknak parancsot küldött. Alapos előtanulmány után elkészítette az ostrom tervét is és azt Sobieski János lengyel király elé terjesztette, mert a fővezénylet, a szövetségi szerződés értelmében, őt illette meg. Amidőn a király a tervhez hozzájárult, lehozatta Komáromból a hajóhidat és hajókon az ott lévő ágyúkat, és október 13-án megkezdte a híd verését. Október 12-én és 13-án a megfigyelők azt a hírt hozták, hogy társzekerekkel több török csapat érkezett Budáról az esztergomi várba, honnan azonban néhány óra múlva újból távoztak. Ezek bizonyára élelmet és muníciót hoztak a várbelieknek és a párkányi csatában megsebesülteket vitték le Budára. Míg a híd készítése tartott, addig Károly herceg gyorsfutárokkal értesítette a hatalmakat az ostrom elhatározásáról és segédcsapatok küldését kérte tőlük. Miksa Emánuel bajor választófejedelem, aki a bécsi ütközet óta betegen feküdt Brünnben, Steinau vezérőrnagyot katonáival azonnal útba indította. A bajor gyalogság Pozsonyból a Csallóközön át jött Komáromba, honnan október 16-án érkezett meg a császári sereghez. Október 19-én 1200 emberből álló más bajor lovascsapat is elindult és gyors menetben az is megérkezett. Károly herceg gyors futárt küldött Károlyvárosba Herberstein grófnak is a paranccsal, hogy törekedjék Eszéken akadályokat gördíteni Kara Musztafa útja elé, ha az netalán Esztergom felmentésére akarna jönni, mert arról értesült, hogy a nagyvezér az eszéki hídőrséget megerősítette, tehát további céljai vannak. De nemcsak Bajorországból, hanem máshonnan is indítottak útba segítséget. Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem a vele történt megállapodás szerint, Truchsess és Barfuss generálisokkal 3000 (mások szerint 1200) lovast küldött Sobieski seregéhez. Svábországból Baden-Durlach parancsnoksága alatt még szeptember 17-én 4000 gyalogos és 1000 lovas indult el hazulról, de csak október 27-én érkéz-