Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

106 Sinka Ferenc Pál után is azonnal általános amnesztia hirdetését javasolta a császárnak a magyarországi elégületlenek részére. Sobieskinek Thököly érdekében való esetleges közbenjárása őt most aggodalommal töltötte el, mert ilyen lépés a két uralkodó közti szövetség felbontására vezethetne. Aggodalmát a pápával is tudatta és kérte őt, írna e tárgyban Sobieskinek. Maga is először személyesen akarta felkeresni a királyt a lengyel táborbari, de a császári udvar érzékenységére való tekintetből erről lemondott. De írt neki levelet, melyben igen kérte a királyt, hogy ne Thökölynek, hanem inkább a császárnak érdekeire és óhajtásaira legyen tekintettel, nehogy a kereszténység fölszabadításának műve éppen a siker pillanata előtt hiúsuljon meg. Mert Thököly más engedményt úgy sem kaphat, mint azt, hogy az összes jószágait visszaadják neki ; a fejedelemség cimét vagy hercegi címet azonban a császártól nem remélheti, mert ez nem lenne más, mint a lázadás jutalma és örök emléke. A huzavonának, mint említettük, XI. Ince pápa határozott fellépése vetett véget. Miután a velencei követ, köztársasága nevében, a következő évre a szövetségbe lépést jelentette be, Lipót császár is hozzájárult a háború folytatásához, amire a vallásos és megértő lelkű Sobieski lengyel király anélkül is mindig készen volt. A lengyel sereg szeptember 18-án indult Pozsony felé. Követte azt a császári sereg is, amely a felszabadult Bécs helyőrségével és néhány horvát ezreddel gyarapodott. Még aznap Fischamendbe, másnap Hainburgba értek. A bajor, frank és sváb csapatok ott maradtak Bécs mellett. Pozsony átellenében az egész szövetséges seregnek vesztegelnie kellett, míg a Tulln mellett lévő hajóhidat lehozták és bekötötték. Az időjárás eközben kedvezőtlenre fordult, sokan a lengyelek közül, köztük Jablonowski is, vérhasban megbetegedtek. Emiatt többen a Lengyelországba való visszatérést javasolták, de Sobieski efelől tudni nem akart. A lengyel király kész volt mindjárt Buda ostromára vezetni hadát. Lotharingiai Károly azonban, a törökjárta utak rosszasága és kipusztított vidékek miatt, a Csallóközben való menetelést és Érsekújvár vagy Esztergom, ezt előzőleg Párkány elfoglalását hozta javaslatba, amit Sobieski el is fogadott. Pozsonynál szeptember 24—27. napjain keltek át a csapatok és a Csallóközben nyolc nap alatt érték el Komáromot, mely idő alatt Sobieski és fia megnézték Győr várát, Lotharingiai Károly pedig Gúta erősségét. Közben Károly herceg kísérletet tett a német birodalmi csapatok megnyerésére. Evégből Bádeni Lajos őrgrófot küldötte el a bajor választó-fejedelemhez. Ez a gyalogságot csakugyan átengedte, de a bajor lovasság visszament hazájába. Ép úgy eltávoztak a frank csapatok is a Rajna-vidék őrzésére; de a sváb csapatok, Waldeck her ceggel eljöttek a császári csapatokhoz. Október 2-án a Vízváron tartott haditanácskozáson végleg Esztergom és Párkány visszafoglalása mellett döntöttek. Kara Musztafa a keresztények támadó szándékáról értesülvén, Thökölyt Budára hívatta, hogy vele a teendőket megbeszélje. De az