Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

102 Sinka Ferenc Pál templomok, házak megrongálva, az ostrom melletti utcák elbarrikádozva, midenütt csak romok, roncsok és torlaszok voltak. Az ostrom július 14-től szeptember 12-ig, 58 napig tartott. Ezen idő alatt a várost mintegy százezer ágyúgolyó és bomba érte, 41 akna robbant fel, a védők mintegy 50 támadást vertek vissza és 30 kirohanást intéztek az ellenségre. A 12 000 emberből álló védőseregből 5000-en haltak el és 2000-en voltak a kórházakban. Az egész tisztikarból csak 33-an maradtak életben. A fegyveres őrségből (5000 ember) is 1650-en haltak meg. A törökök vesztesége az ostrom alatt, egy szeptember hetedikén kelt jegyzékük szerint 48.544 ember volt, nem számítva az utána elesetteket. Starhemberg Rüdiger Ernő gróf, Bécs város parancsnoka, Kapliers Gáspár gróf és Kollonich Lipót püspök örök érdemeket szereztek a birodalmi város belső védelme, rendfenntartása és élelmezése körül. De nem kevesebb érdemük van Szelepcsényi György esztergomi és Széchenyi György kalocsai érsekeknek is, akik egész készpénz- és értékvagyonukat az ostrom szükségleteinek a fedezésére engedték át, oly nagy összegben, hogy abból még a magyarországi hadjáratra is jutottBorzalmas látvány volt a törökök tábora és a Favoritten-mezőn volt fogolytábor. A földet mindenütt az emberi hullák és állati dögök tömege borította. Iszonyatos bűz fertőztette meg a levegőt, mert a hullák már több naposak voltak. A keresztény fogolytáborban 30,000 ember volt, és a török, amikor már vesztét érezte, húszezret leöletett közülük, a többit pedig rabszolgaságba hajtották. A keresztény seregek még sokat találtak közülük életben, akiket megmentettek. A táborban mintegy ötszáz élő szopóst és kis gyermeket szedtek össze, akiket aztán Kollonich püspök vett pártfogásába. Sobieski János lengyel király csak az első nap tiltotta meg a zsákmányolást és tartotta össze a csapatokat, nehogy az ellenség részéről esetleg meglepetés érje. Azután a katonaság nekiesett a 3000 sátorból álló nagy török tábornak. Ami pénzt és értéktárgyat csak találtak, az mind az övéké lett. A többit Bécs lakóságának engedték át. Sobieski magának Kara Musztafa díszes sátorát, paripáját, drága edényeit, irodáját (fontos iratokkal), egy lófarkas kopját, két értékes szövésű zászlót tartott meg, melyek egyikét a pápának, a másikat Lipót császárnak küldötte el. A futár e szavakkal adta át a hadijelvényt XI. Ince pápának : „A lengyel király az üzeni, hogy e győzelmet hárman vívták ki : a keresztények imádsága, a pápa pénze és a lengyel király kardja." Amiként ő a szeptember 14-éről keltezett levelében is, melyben a pápával az örömhírt tudatja, a győzelem érdemét így hárítja el magáról: „Venimus, vidimus, — Deus vicit!" Rengeteg zsákmány jutott Bécs lakosságának is: mintegy 20.000 vágómarha, 10.000 juh, sok teve, 100.000 véka gabona, nagy raktárak telve kávéval, cukorral, mézzel, rizzsel, zsírral, bőr-, vászon- és egyéb ruhaneművel. Nagy tömeg munició és lőpor, 117 ágyú. A győzelem utáni napon Starhemberg gróf, Bécs katonai főparancsnoka, a bajor és szász választófejedelmekkel és Lotharingiai Károly herceggel kijött a városból Sobieski lengyel királyt üdvözölni. Azután az ő kalauzolása mellett megtekintették a török tábort, a futó-