Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

98 Sinka Ferenc Pál serege, Jablonowski Szaniszló vajda főparancsnoksága alatt, 10200 gyalogos és 14000 lovas katonából és 28 ágyúból állott. A királynak ezerkétszáz emberből álló testőrsége volt, közöttük egy század magyar ember. A német birodalomból érkezett csapatokban több önként jelentkező főúr is volt, közöttük Savoyai Jenő herceg, a távolabbi jövő törökverő nagy embere. Sobieski János lengyel király szeptember 8-án haditanácsot tartott és átvette az összes seregek fölött a főparancsnokságot. Azután francia nyelven ismertette a hadrendet. Három nagy csoportban történik a támadás: középen lesznek Miksa Emánuel bajor fejedelem és Waldeck herceg, ott lesz a magyar huszárság is gróf Pálffy Károly és gróf Kéry János parancsnokokkal; a balszárnyon foglalnak helyet Lotharingiai Károly és János György szász választó fejedelem ; a jobb szárnyra kerül Jablonowski vajda a lengyelekkel. A király minden csoporthoz adott lengyel lovasságot; helyükbe más csapatokat kapott. Kara Musztafa 31.000 embert Bécs ostrománál hagyott és mintegy 107.000 emberből álló hadát, széles vonalban, szintén három csoportban vezette Kahlenberg felé. A szövetséges csapatok átkelnek a Dunán és nagy üggyel-bajjal vergődnek át a Wienerwaldon, de már szeptember 11-én valamennyi a kahlenbergi magaslatokon van, az ágyúk is két oldalt a Lipótkápolnánál és kamalduliak kolostoránál vannak felállítva. Innen nézi Sobieski király Lotharingiai Károllyal a törökök óriási, szétszórt táborát és már akkor előre látja a győzelmet. „A hadvezér - így szól — aki közellétünk dacára sem központosít és nem sáncolja el magát, hanem úgy táboroz, mintha száz mértföldnyire volnánk, az predestinálva van a vereségre." Elérkezett a világtörténelem egyik nagy napja: 1683. év szept. 12. Vasárnap kora reggel 4 órakor mindenki talpon volt, az egész vonalon mindenütt istentiszteleteket tartottak. Sobieski király, a tábornokok karával, a Leopoldsberg kápolnájába ment misét hallgatni, melyet Marco d'Aviano kapucinus atya mondott. A lengyel király maga minislrált a fiával. Mindnyájan szentáldozáshoz járultak. Mise után Jakab fiát lovaggá ütötte „emlékül a legnevezetesebb órára, amelyet életében megérhet." Áldás után a következő beszédet intézte a jelenvoltakhoz : „Katonáim és barátaim! Lent a lapályban nagyobb számú ellenség vár reánk, mint amekkorát egykor Chocium-nál tiportunk le. Most idegen földön kell verekednünk, de egyúttal Varsó és Krakó földjét is védjük. Ma meg kell mentenünk nemcsak egy várost, hanem az egész kereszténységet, melynek Bécs a védőbástyája. A mi háborúnk szent háború. Fegyvereinken áldás van s a dicsőség koronája vár arra, aki elesik. Nem földi uralkodó érdekeiért harcoltok, hanem a királyok királyáért. Az ő hatalma segítségével jutottatok el ellenállás nélkül e nehezen megközelíthető magaslatokra és értetek el félgyőzelmet. A hitetlenek most fejük felett látnak benneteket, ott nyüzsögnek reménytelenül és bátorság nélkül a völgyekben, melyekben sírjukat fogják találni. Csak egy parancsot adok nektek: Kövessetek engem. Bízzatok Istenben és győzni fogtok!"