Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál. 93 Érsekújvár alá június 3-án ért. Itt minden előkészületeket megtettek a vár ostromához : hidat vertek a Nyitrán, körülvették a várost és az elővárost is elfoglalták, melyet a török előbb felgyújtott, amikor megjött a császár parancsa, hogy az ostromot hagyja abba és inkább az örökös tartományok megvédéséről gondoskodjék, mert a török hadsereg közeledik. 0 tehát seregét visszavezette Komáromba és onnan figyeltette az ellenség mozdulatait. Közben ide érkeztek Thököly követei is, akik a fegyverszünet felmondását vitték Bécsbe. Amikor arról értesült, hogy a török Székesfehérvár irányában kutakat ásat, tisztában volt Musztafa szándékával. Elrendelte tehát Pápa, Tata és Veszprém átadását, mert azokat a túlerővel szemben úgy sem tarthatnák meg. Ő maga pedig a seregét Győrbe vezette. Véneknél átkelt a Dunán és seregét a Rába mentén helyezte el Batthyányi vonaláig. Kara Musztafa az Eszék melletti táborát felszedetvén, hadseregével tovább vonult. Mohácsra junius 17-én érkezett. Szekszárdnál átkelt a Sárvizén és Fehérvár felé vette útját. Egyidejűleg az oldalvédje Pécsvárad, Nádasd irányában haladt. Veszprém vára akkor még nem kapta meg Károly herceg parancsát, Thököly kiküldöttjeinek felhívására nem is adta meg magát. Hiába ment ezért oda a kairói pasa is/ lovasságával. A nagyezér június 25-én ért Székesfehérvárra, ahol pihenőt tartott és kihirdette a pasáknak a szultán parancsát, mely Győr és Bécs elfoglalását tűzi ki feladatul. A janicsárok Mórott táboroztak. Junius 28-án az egész hadsereg elindult Mártonhegy felé, honnan már teljes hadrendben vonultak fel. Azalatt a tatárok a Dunántúlon iszonyatos pusztításokat vittek végbe. Vázsony, Veszprém, Tihany és a Balaton vidéke behódolt. A Fertő vidékén és odább is égő falvak jelezték, amerre jártak. Károly herceg 12500 gyalogos és 9500 lovasból álló seregével a Rábánál nem várta be a török kolosszus támadását, hanem amikor hírülvette, hogy Mórichidánál a határőrséget szétverve a tatárok a folyón átkeltek, nehogy azok őt hátbatámadják, gyalogságát Győr védelmére a Csallóközbe vitte ót, maga pedig lovasságával először Magyaróvárnál, majd a Lajtha mentén foglalt állást és ott a folyó mentén az átkeléseknél helyezte el osztagait. Mikor bizonyossá vált, hogy a török Győrt elhagyva Bécs felé tart, Károly herceg július 7-én gyors futárt küldött Starhemberg grófhoz a paranccsal, hogy a gyalogsággal és tüzérséggel a Csallóközön végigvonulva azonnal menjen Bécs védelmére ; a Vág mellől Schultzot is odarendelte csapataival. Egyidejűleg levelet küldött Lipót császárnak is, amelyben Bécsből való távozását ajánlja neki. 0 addig is a tatárok előnyomulását akarta megakadályozni. Petronellnél heves harcra kelt velők, melyben többen elestek, Savoyai Lajos Jenő herceg is súlyosan megsebesült. A véres ütközet híre óriási riadalmat keltett Bécsben, honnan a lakosság ezrével menekült. Valóságos forradalmi állapot volt, melyben a nép az uralkodó vallási politikáját okolta a veszedelem bekövetkezéséért és szemrehányó szavakat dobáltak a hintókon Linzbe menekülő császári család feié, úgy hogy a zavargásnak karhatalommal kellett véget vetni. Szerencsére július 13-án