Esztergom Évlapjai 1930

TÁRSULATI ÜGYEK - Dr. Balogh Albin: A múzeumigazgató jelentése az 1928—29. évről

63 Társulati ügyek. nem lehetett beszállítani. így hat újabb szekrény és két tárló készíttetése vált szükségessé, ezenkívül a Geyer százados úr ajándékozta kis tárlónak lábazatot kellett csináltatnunk. Növelte a költségeket, hogy a költözés alkalmával a szekrények nem fértek be az ajtókon, ezért szét kellett őket szedni és a helyiségekben felállítani. A tapasztalatokon okulva az új szekrények már szétszedhetőknek készültek. Mind e munkák 71850 pengőbe kerültek. így a múzeum anyagi eszközeinek gyarapításáról kellett gondoskodni. Ebben ismét a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minisztérium jött segítségünkre. Az 1927/28. költségvetési évben újra 400 pengő államsegélyt utalt ki, sőt a következő évre ezt 500 pengőre emelte. Hozzájárult egyúttal ahhoz is, hogy a sárisápi ásatásokra régebben kiutalt, de a tulajdonjogi helyzet tisztázhatatlansága miatt egyelőre fel nem használható államsegélyt a berendezkedés költségeire fordíthassuk. Ennek folytán nemcsak a fent jelzett kiadások nyertek fedezetet, hanem a múzeum ásatásokat is végeztethetett, továbbá a vízvezetéki munkálatok és egyes építkezések során előkerült régiségeket is megszerezhette, már amennyire a magángyűjtők erőszakos versenyével szemben ez lehetséges volt. A lefolyt két év alatt ásatásokat Mogyorósbányán, Nyergesújfalun, Lábatlanon, Süttőn és Esztergomban folytattunk. Ezek között legeredményesebb mindenesetre a süttői ásatás volt, ahol nagy hallstattkori telepek és sírmezők jelenlétét állapíthattuk meg. Rendszeres föltárásuk több évi munka programmja; de már az eddigi eredmények is múzeumunknak tekintélyes gazdagodását jelentik. Lábatlanon avarkori temetőnek maradványát ástuk ki, a mogyorósi és nyergesújfalui ásatások pedig inkább tudományos eredményekkel jártak, bár az anyagi gyarapodás sem maradt el. Esztergomban Kovácsi régi temetőjének a vasúti állomáson túl levő részét vizsgáltuk meg és itt a legrégibb sírnak kora Árpád-kori (XI. századi) jellegét állapíthattuk meg. Itt említjük meg, hogy a Máv. osztálymérnökség Kovácsi középkori templomából szíves volt elvezettetni az oda régebben irányított szennyvízcsatornát, úgyhogy a templomnak a vasúti sínek álól kiálló része így szárazon maradt és így közelebbről megvizsgálható állapotba került. Nem mulaszthatom el, hogy ezért e helyen is kifejezzem köszönetünket Fogarassy István osztályvezető és Büchler Mór főmérnök uraknak, továbbá Klein Endre plébános, Kicsindy Kálmán igazgató-tanító, Vargha Győző főjegyző és ifj. Szilva Zoltán uraknak, akik a süttői ásatások ügyében voltak a múzeumnak hathatós segítségére, míg Lábatlanon Selényi Vilmos cementgyári igazgató úr előzékenysége kötelezett hálára. A városi vízvezeték munkálatai alkalmával előkerült régiségekből a múzeum vezetője sok utánjárás dacára is csak részteteket tudott megszerezni. Az alkalmi magángyűjtők szinte megrohanták a munkásokat és az erőszakos eltulajdonítástól sem riadtak vissza. így történt ez a vízivárosi zárda építkezésénél is, ahol pl. tizenhárom darabból álló római leletet az illető munkás tarisznyájából loptak el. A tolvajlás mértékét mutatja annak a középkori márvány címernek ellopása, melynek méretei legalább két ember munkáját tételezik föl.