Esztergom Évlapjai 1930

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sántha József: Esztergom szabad királyi megyei város törvényhatósági jogának története (I.)

38 Dr. Sántha József területén az apró kis telepek, községek. Kis lélekszám s a mostani körülményekhez képest kis határ jellemezte őket, melyek azonban automatikusan összeépülvén, kialakítják a várral határban érintkező, de tőle független, különálló várost. A telepesek — hospites — első csoportja az adatok szerint olaszokból állott, s a Villa Latinorum, miként a Monumenta Ecclesiae Strigonensis I. 274. és II. 360. alatt közölt adatokból kitűnik, már Imre király 1201. és 1202. évben kelt okleveleiben szerepel. Velük egyidőben, vagy nem sokkal későbben jönnek a német telepesek (még később a más nemzetiségűek, így a gyakran emlegetett szerbek); a város területe nagyobbodik: Rogerius mesterkanonok éneke szerint a tatárdúlásnál a város már szívós védekezésre ad módot; aztán fallal veszik körül, melynek hat bástyatornya van. Rómer Flóris (Arch. közi. VII. 184.) közölte adat szerint egy 1397-ben kiállított okmányon már külön függőpecsétje van, sőt már megelőzőleg a tatárjárás után külön birót választ s így éli különálló életét (Villányi: Néhány lap Esztergom város múltjából. 9. I.) Ezen adatok nemcsak az általános történelem, hanem a mi tárgyunk szempontjából is kiválóan fontosak. Az a körülmény ugyanis, hogy kétségtelen feljegyzések szerint már 1200-ban meg volt az olasz negyed, mely később a tatárjárás után, német telepesekkel egyesült, az általános jogtörténeti adatok tanulsága alapján arra enged következtetni, hogy már akkor kellett kezdődnie a megyétől független városi életnek. E telepesek ugyanis — eredetileg királyi privilégiummal — megtartották saját hazai jogukat; de e privilégiumadás, ez idegen jog alkalmazása szinte természetes és szükséges is volt. Az idegenek ugyanis á papokon kívül vagy katonák voltak, kiket a honvédelem céljára telepített be a király; vagy — és főképen—iparosok és kereskedők. Már pedig e foglalkozási ágakat az akkori magyarság — európai értelemben véve — szinte nem is ismerte, mert sokkal fejlettebb volt az a magyarok űzte kezdetleges háziiparnál és cserekereskedésnél ; természetes tehát, hogy nem volt azt szabályozó jogrendszere, úgy hogy amikor a nagyobb számú s városba tömörülő idegenek, mint főként iparosok és kereskedők, betelepszenek, meg kellett tartaniok eredeti, hazai jogukat és szokásaikat. A magyar őserő és államalkotó képesség, mely annyi ellenség között és oly sok vér árán megtudta tartani az országot, itt is hamarosan érezteti hatását, mert a királyi vármegyei szervezet s a telepesekkel sűrűn érintkező magyarság speciális magyar tartalommal telíti az idegen jogrendszert, úgy hogy a kettő egymásrahatásából kialakul a külön városi jog, melyet, bár eredetileg idegen jogintézményből alakult, a százados magyar ráhatás mellett nyugodtan nevezhetünk szintén a magyarság alkotásának. Hogy Esztergom már ekkor önálló város volt, kétségtelenül bizonyítja az, hogy miként említettük, a XIII. sz. közepén már birót választott, valamint az, hogy később már külön pecsétet is használt. Werbőczy ugyanis, aki tulajdonképen az ősi jogszokást rögzíti papírra, Tripartituma II. rész 13. cime 2. és 3. §-ban kiemeli, hogy a fejedelem, az ország rendes birái, valamint a káptalanok és konventek mellett hiteles pecsétjük van a városoknak is, melyet a királytól nyernek. Mihelyt