Esztergom Évlapjai 1930
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balogh Albin: Esztergom Árpád-kori helyrajzáról
Esztergom Árpád-kori helyrajzáról. 25 oldalon. A Kis-Duna és a Nagy-Duna meg a Garam összefolyásánál magányosan állva kitűnő megfigyelőpontul szolgált. A rómaiak idején nem ugyan castellum, hanem őrtorony, ú. n. burgus állott már rajta, amilyenek a Duna mentén sűrűn emelkedtek az északi part barbárjainak szemmel tartására. E tulajdonságáról kapta később ó-szláv strega (— őrhely) nevét is, amiben Schünemann Esztergom — Strigonium nevének eredetét ismerte föl. (Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy a város nevének kialakulásában bizonyára a Garam folyó nevének is része volt, aminthogy a város német — Gran — [sőt latin — Stigranensis] nevét már a XII. században csakugyan a Garamnak a rómaiaktól is használt nevére, [Granua] vezették vissza.) A várhegy akkori kis platója, tekintettel a hely meredek voltára, nem volt alkalmas a polgári lakosság letelepedésére. így a várhegynek katonai jelentősége domborodott ki, amihez az egyházi vonatkozások járultak. A várhegy középpontja kétségen kívül a székesegyház volt, nagyjából a mai bazilika helyén, mely stílusa szerint ma ugyan egyáltalán nem bazilika, de nevében és bizonyára helyében megőrizte annak a XI. századi bazilikának emlékét, melyet Jób érsek román székesegyháza, illetve az Anjou-kor gótikus székesegyháza váltott föl. A székesegyháztól délnyugat felé a Duna felé eső oldalon épült a királyi meg az érseki palota, közülbelül ott, ahol a várhegyen ma is vannak lakások. De éppen mert a székesegyház csak Szent István királysága idején épült, illetve szenteltetett föl (1010), a mellette lévő épületekről sem bizonyos, hogy előbb készültek. Név szerint állítható ez a ma Szent István király szülőhelyének mondott kápolnáról, melynek XI. századi oszlopfejei a restaurálás dacára is szinte klasszikus emlékei a magyar keresztény szobrászat első századának s egyúttal határozott útmutatásul szolgálnak az építmény korára vonatkozólag. A hagyomány ellen szól Szent István legendájának Szent Imre hercegről szóló részlete is, mely szerint a szent király a szobák falának repedésein keresztül szemlélgette fiának ájtatoskodását. Ez a följegyzés csak fafalakra, faépületre vonatkozhatik, faépületet pedig ezen a helyen, a dunai, felvidéki szélnek kitett sziklás hegyfokon alig tételezhetünk föl. Régi templom azonban mindenesetre volt a várhegyen már Szent István előtt: a Szent István első vértanú tiszteletére emelt templomocska nagyjából azon a helyen, ahol ma az új bazilika Szent Istvánkápolnája áll. Minden valószínűség szerint ebben a templomban történt Géza fejedelemnek és házanépének, tehát fiának, Vajknak megkeresztelése, ami egyúttal első szent királyunk nevének egyik magyarázatát is adja. Ebben kellett végbemennie Szent István királlyá koronázásának is, mert ha föltesszük is, hogy trónralépése után nyomban megkezdték az érseki bazilika építését, a koronázásig lefolyt három év az akkori viszonyok mellett bizonyosan nem volt elegendő idő a nagy székesegyház befejezésére (Albericus Trium Fontium a székesegyházzal kapcsolatban 1010-et említ.) Az Árpádkor vége felé (1284) Ladomér érsek egy másik templomról, Szent Vid bazilikájáról emlékezik meg, melyet a Vilmos-rendű