Esztergom Évlapjai 1928

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Walter Gyula: Dr. Serédi Jusztinián

ESZTERGOM EVLAPJAI (ANNALES STRIGON1ENSES) AZ ESZTERGOM-VIDÉK! RÉGÉSZETI ÉS TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KÖZLÖNYE. IV. ÉVFOLYAM. 1928. 1. és 2. SZÁM. Irta : dr. Walter Gyula, v. püspök, nagyprépost, ált. érseki helynök. A nagy nursiai szent és dicső rendalapító hű tanítványainak és odaadó követőinek élete és működése gondviselésszerűleg szorosan kapcsolódik hazánk változatos esélyekben gazdag történetébe. Alig van nemzetünk századainak kiemelkedőbb mozzanata, amelynek legfőbb szereplői nem azon szent falak csendes magányából vonultak volna az események mozgalmas terére, amelyek fenkölt gondolkozású lakói Isten és a hit, király és a haza, tudomány és a művészet, a népjólét és közszabadság zászlaja alatt buzgólkodnak magasztos hivatásuk jelentőségteljes feladatainak oly megoldására, amely általános megelégedéssel és megnyugvással dicsekedhetik. Asztrik az első esztergomi érsek ragyogó küldöttség élén az újonan alapított Pannonhalma monostorának tiszteletet parancsoló boltívei alól indul és zarándokol az örök városba. Elérve célját, a szintén Benedekrendű II. Szilveszter pápa ajándékából hozza első nagy és szent királyunk számára a nemzeti egység jelképét, a haza összetartó erejét, az ország állami életének, polgáriasodásának, nyugalmának, fejlődésének, fennmaradásának féltékenyen őrizett zálogát, örök biztosítékát — a szent Koronát. Midőn a kereszténység meghonosulásának kilencszázados évfordulóját kitörő lelkesedéssel, fénnyel és vetélkedő buzgósággal ünneplik a késő unokák : szent Benedek egy lánglelkű bíboros fia áll a boldog milliók sorai élén és a szent meggyőződés lángoló hevével, gyújtó tűzzel hangoztatja az elvitázhatlan igazságot: „Kard szerezte meg és a kereszt tartotta fenn a hazát." Midőn a borzalmas világégés szerencsétlen befejezése után végzetesen remegtek meg az ország sarkai, porba hullott legdrágább kincse, elhomályosult legragyogóbb ékessége és összeomlott legerősebb