Esztergom Évlapjai 1928

ÉRTEKEZÉSEK - Soós Elemér: Esztergom vára és ostromai III.

28 Soós Elemér közelében déli oldalon a beglerbég állása előtt állították fel. A többi megérkezett ágyúkat is éjnek idején vonszolták helyükre. A kövelkező napon (kedden) a vár lövetése 17 ágyúval kezdődött meg. De a várbeliek is nagy eredménnyel viszonozták a tüzelést. A nagy űrméretű ágyúk annyira zavarba hozták a török tábort, hogy az visszavonulva lőtávolságon kívül a szőlők között volt kénytelen elhelyezkedni. A tábor ezen új állását védsáncokkal erősítették meg, ágyútelepeiket is sáncokkal és sánckasokkal igyekeztek megvédeni. Ezek után Achmed pasa a várfal azon részének ostromlását kapta feladatul, mely a Várhegy nyugoti oldalán az érseki kertekhez csatlakozott. Ulama perzsiai pasára pedig a budai kapu feletti tornyok törését bízták; erre a célra aug. 2-án (csütörtökön) hat ágyút és öt bombavetőt kapott, amelyeket délig felállítottak és velük azonnal meg is kezdték a tüzelést. Ekkor már a török részről 50 ágyú volt működésben. A heves ostrom következtében az alsó vár erődítményei már alig voltak tarthatók, annak védője, Salamanca azokat embereivel elhagyni kényszerült és a felső várba vonultak vissza. Az alsó várból még csak a „Víztorony" állta erősen az ostromot, amely tele volt sebesültekkel, nőkkel és gyermekekkel, akiket éjnek idején a Macskaúton a várba szállítottak fel. A török faltörő lövegek hatásáról a várban rémhírek keringtek. A Víztoronytól Szenttamás hegyéig eddig összesen 40 nagyobb és 300 kisebb löveggel ostromolták Esztergomot. A nagy ágyúk állítólag harmadfél mázsás kő- és vasgolyókat is röpítettek ki, melyek pusztító hatása alatt az Ulama pasa által ostromolt torony teteje csakhamar leomlott. Alul megingatva, több helyen átfúrva többé a toronyban tartózkodni nem lehetett. A mellette lévő vastag körfal is iszonyú robajjal omlott le és a lehulló falrészek sok védőt megsebesítettek. Míg a török tüzérség ekkép működött, azalatt az azópok futóárkokat készítettek. A janicsárok a felhányt gátak széleiről vették célba a vár falain mutatkozó fejeket. Az őrség közül sokan megsebesültek a janicsárok magasra „felajazott" és leeső nyilaitól. A török hajóhad a Duna partjánál Víziváros hosszában helyezkedett el, egyre szállítván Budáról az ostromszereket és élelmet. A Víztorony aljában aknákat vájtak, hogy az leomoljék. Mindez a várban lévőkre csüggesztőleg hatott, ami több ember-" nek az ellenséghez való átszökésében is megnyilvánult. így szökött ki csütörtökön vagyis aug. 2-án egy kalabriai Cortonából származó öreg tüzérmester, akit a janicsárok azonnal elfogtak és a szultán elé vittek. Az „ilmiser" itt előadta, hogy a várban szenvedett sérelmek megboszulása céljából szökött át és ő maga is muzulmánná óhajt lenni. Elmondta, hogy a várban 3000-nél több keresztény van 60 ágyúval, és elárulta a várnak leggyengébb részét is, mely a sziget felőli oldalon van. 0 serkentette a törököket a Víztoronynak mindenek előtt való megvételére, mely a budai kapu tornyához hasonlóan volt építve, abba mesterséges gépezettel a folyóból vizet emeltek és csöveken a várba hajtották fel. Az ő tanácsára robbant fel a „lőpor-torony" is, az oda irányított török lövegek hatása alatt. Aug. 3-án (pénteken) újból hatan szöktek ki a várból. Az első azt vallotta, hogy a várbeliek az ellenséges puskásokat nem becsülik