Esztergom Évlapjai 1928

ÉRTEKEZÉSEK - Soós Elemér: Esztergom vára és ostromai III.

26 Soós Elemér reményeit vesztve a vár alól távozott, mire János király parancsára október 16-án az ostrommal is felhagytak.

1 Ebből az időből (1535) ismerteti Oláh Miklós a vízivárosi „Víztornyot", amelyről ezeket írja: „A vár tövében, a Dunapartján igen erős torony van, mely a víz őrzésére szolgál, ezért nevezik Víztoronynak. Ebben a hőforrások oly erővel törnek elő, hogy malmot hajtanak."

2 Szapolyai János halála (1540 július 18.) után Ferdinánd sikertelenül ostromolta Budavárát, melyet 1541 szept. 2-án a török szállott meg. Közép-Európában már csak Esztergom vára volt egyedül, mely mint a kereszténység előretolt támpontja, az izlám nyugot felé való terjeszkedésének útjában állott, bár erősen magán viselte azon két ostrom nyomait, melyeket I. Ferdinánd serege részéről 1527 novemberében és Gritti részéről 1532 ben kellett szenvednie. A török 1543-ban már komolyan készülődött Esztergom elfoglalására és erre Fráter György, Izabella királyné kincstartója és Erdély kormányzója, már eleve figyelmeztette Ferdinánd királyt. A török haditanács 1543 július 23-án határozta el Esztergom ostomát. Már a következő napon Ahmed ruméliai és Mohamed budai beglerbégek 40 nagyobb és 300 kisebb ágyúval indultak, 107 hajón szállítva, Esztergom alá. Július 26-án maga a szultán is megérkezett a fősereggel. Míg az elhelyezkedés történt, a várbeliek július 28-án sikeres kitörést intéztek az ellenség táborára, ami azok között nagy zavart idézett elő. A kitörő várőrség 50 törököt le is vágott, közöttük Omár béget. A törökök tengernyi serege a vár egész környékét elborította, július 29-én pedig a szultán hajóhada is a Dunán körülzárta a várat. Míg ezek történtek, Horváth Bertalannak sikerült még 200 ökröt a várba hajtania és az érsekség részéről 200 akó bort is felajánlott az őrség számára, amely Bécsből 600 spanyollal is szaporodott. Mióta Várday Pál érsek a káptalannal Pozsonyba költözött, a várba többé magyar embert az őrségbe nem vettek fel. Az 1600 főnyi őrség spanyol, olasz és német zsoldosokból állott, Lascano Márton és Salamanca Ferenc spanyol és Monach Ferenc német parancsnokok alatt. A két zászlóalj német zsoldos július 28-án érkezett meg hajókon. Ugyanakkor több hajón lő- és élelmiszereket is hoztak. Szulejmán, mielőtt a vár komoly ostromába kezdett volna, annak vérnélkül történhető megszerzésére tett kísérletet. E célból három mohamedánná lett keresztényt küldött a várba követségbe alkudozás végett. Ezek nagy jutalmakat és ajándékokat ígértek a várbelieknek, ha azok feladnák a várat és vésztjóslóan mutattak rá a már felállított ágyúkra, ha attól vonakodnának. Lascano, a vár-város parancsnoka kereken visszautasította az ajánlatot, azt izenvén a szultánnak, hogy jó katonákhoz illően halálukig védekezni fognak, amiként arra fejedelmüknek becsületükkel és esküjökkel magukat kötelezték; ők az esküjöket meg is tartják és nem tesznek úgy, mint a hitehagyott átszököttek. 1 Rónai Horvéth Jenő id. mű. II. 21—22. lapok. 3 Bél Mátyás : Adparatus ad Históriám 14. 1.