Esztergom Évlapjai 1928

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. P. Eszterle József Péter: A ferencesek első letelepülése Magyarországon

A ferencesek első letelepülése Magyarországon. 13 akkor azt csak mint a németországi provincia ministere tehette, vagyis az 1223 —1227-ig terjedő időközben, mert ő csak ekkor és csak ez egyszer volt német provinciális, miként az a különböző krónikák összetevéséből kitűnik.

1 A „Chronica XXIV. Generalium Ordinis Minorum" egyik adata szintén megerősíti e nézetet. P. Albertus de Pisa generalátusáról szólva és életéből több dátumot felhozva ezt mondja: „1223-ban az assisi portiunculai nagykáptalanon Németország ministerévé választották meg, amely minőségében 1227-ig maradt meg; ebben az évben, amelyben felmentést nyert Németországban (t. i. a német provincia ministeri állásától): több rendtartománynak volt ministere, úgymint a magyarországinak, bonaniainak, marchiainak és a tusciainak. Eszerint tehát a magyarországi ferences kolostorok 1227-ben már rendtartománnyá voltak tömörülve. A rendnek hazánkba való letelepedése ennélfogva 1227-nél előbb történt meg. A rend egyetemes főnökévé (minister-generálisává) pedig 1239-ben választották meg Pisai Albertet,

3 amely időpontig már annyira elterjedt és megerősödött a ferencrend hazánk földjén, hogy az azon 1 Miként láttuk. P. Albertus de Pisa 1227-ben felmentést kapott a német provincia kormányzásától, amelynek élén 1223-tól kezdve állott. (V. ö. túl 3. és 5. sz. jegyz.) Utóda ugyanabban az évben Fr, Simon Anglicus lett. Ezt is a következő évben már felmentette az akkori generális és helyébe Fr. Joannes de Piano Carpinis-t nevezte ki a német rendtartomány ministerévé. Az 1230. évi rendi nagykáptalanon ő is felmentést nyert ministeri állásától. Ezen a káptalanon egyúttal a német provinciát is kettéválasztották : szászországi és rajnai tartományra (Prov. Saxoniae et Rheni). A szászországi rendtartomány élére Fr. Simon Anglicust állították, aki egyszer mér volt provinciálisa az egységes német provinciának (1227—1228), a rajnai provincia élére pedig P. Ottó Lombardus került. (V. ö. Schemat. Prov. Austriae ad an. 1904. 18. 1.) Mivel azonban Fr. Simon Anglicus időközben meghalt. Fr. Joannes Anglicus lett Saxonia provinciálisa 1233-ig, amikor a római nagykáptalanon ismét a már ismert Fr. Joannes de Piano Carpinist érte a szászországi prov. mínisterré való kinevezés, amely hivatalában 1239-ig maradt meg. Mindezt lásd bővebben: Chron. Fr. Jord. A. F, I. 16—19. I. és Chron. Anon. A. F. 1. 287 -290. 1. Nemkülönben Chron. Fr. Nic. Glassberger A. F, II. 46-61. 1, Ezek egyikében sem történik többé említés Fr. Albertus de Pisa-ról egész 1239-ig, az egész rend egyetemes főnökévé, minister-generálisává való megválasztásáig, sőt a német provincia ministereinek sorrendjét az elmondottak alapján szemmel tartva, egyenesen kizártnak kell mondanunk azon feltevés lehetőségét, hogy P. Albertus de Pisa ismétellen, vagy pedig a jelzett időnél későbben lett volna Németország ministerprovinciálisa. „Eodem anno (1239) Romae in capitulo generáli electus fűit in Ministrum Generalem fr. Albertus de Pisis, olim secundus Minister Theutoniae," („aki egykor — tehát jó pár évvel azelőtt! (1223—1227-ig) — a német provincia második ministere volt.") így mondja ezt róla Fr. Nic. Glassberger Chronicája A. F. II. 61. 1. V. ö, Andrew G. Little megjegyzését idézett müve 98. lapján a ,,b)" jelzet alatt: „II, (Fr. Alb, de Pisa-ról szólva) fut ministre d'AUemagne en 1223—7." Mindazon vélemények tehát, melyek P, Albertus de Pisa nak németországi provincialátusát 1223-tól 1227-ig terjedő időnél későbbre helyezik, eltérnek a történeti igazságtól. Megjegyzendő még, hogy a magyarországi rendtartomány a német provinciának 1230-ban történt kettéválasztásától egész 1239-ig, azaz a német provinciától való függetienítéséig a Pov. Saxoniae fönnhatósága alatt állott. V. ö. Holzapfel Haselbeck i. m. 142. 1. 2 Chron, XXIV. Gen. A. F. III. 233. 1. 3. sz. jegyz.: „Minister Theutoniae electus ibi remansit usque ad 122/; quo anno absolutus in Theutonia fűit Minister diversarum Provinciarum, scil. Hungáriáé, Bononiae . . Fűit, vagyis a múltban volt és nem „factus est", nem „lelt". 3 V. ö. Chron. Fr. Nic. Glassberger A. F. II. 61. 1. Chron. XXIV. Gen. A. F. III. 233. 1. P. Mass. Kresslinger : Ortus et progressus S. Ord. Fratr Min, 16., 23. 1. Wadding i. m. 1239. 7. P. Jos. a Possega i. m. (10. 1.) Holzapfel—Haselbeck i. m. 28. 1. és mások.