Esztergom Évlapjai 1928

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. P. Eszterle József Péter: A ferencesek első letelepülése Magyarországon

A ferencesek első letelepülése Magyarországon. 11 tavit."' Ebből tehát csak az következik, hogy ha Lotharingiában 1228-ban még csak plántálta a rendet, vagyis megvetette alapját,

2 akkor a többi felsorolt országokban (Magyarország, Csehország, Dánia és Norvégia) már meg kellett alapozva lennie, oda tehát csak azon célból küldhette a rendtagokat az említett Fr. Albertus de Pisa, hogy a rendnek már előbb megvetett alapját megszilárdítsák s a rendet tovább terjesszék. Hasonló értelemben nyilatkozik P. Fortunatus Hueber is „Menologium" c. művében, a „Proloquium V." alcím 1. §-ában, ahol a ferencrendnek az egész világon való széleskörű elterjedéséről beszámol: „Szeráfi Szent Ferenc atya 1226-ban halt meg, amely időben megvigasztalódva nézett körül és látta, hogy újonnan alapított rendje Itáliában, Franciaországban, Spanyolországban, Németországban, Angliában, Magyarországon, Írországban, Svédországban, Skótországban és más északi országokban már igen nagy mértékben el van terjedve.

3 A II. §-ban pedig, ahol külön leírja a rend európai terjedésének arányait, előbbi szavai kiegészítéséül ezeket mondja: „Magyarország a Duna folyam mindkét oldalán, a halban bővelkedő Tisza folyásának inneni és túli részén, Erdélyben, a joghatósága alá eső Moldva, illetve Havasalföldön, Szerbiában és Horvátországban, Boszniában, Szlavóniában és Dalmáciában, továbbá az erdős Kárpátokban szerte a ferences szerzet részére tartja fönn a régi és új gyümölcsöt, azaz új és régi kolostorokat épít, tart fönn és állít helyre.

4 Egészen bizonyos dolognak vehetjük tehát, hogy Szent Ferenc rendje nyugatról ugyan, Németországon, illetőleg Ausztrián keresztül származott át hozzánk magyarokhoz,

5 de magyarországi szereplése nem az 1228. évi küldetéssel veszi kezdetét, amely már az alapító halála utáni időre esik, hanem egypár évvel előbb, mindenesetre még a nagy alapító életében. Vannak más pozitív bizonyítékaink is, melyek e véleményünket támogatják. Fr, Vincentius Coronelli: „Species Chronologica Ministrorum Generalium totius Ord- Minorum S. Francisci Conventualium" c. catalogusában P. Albertus de Pisa-ról szólva ekkép ír: „P. Albertus de Pisa-t, aki először Magyarországon és Tusciában, majd Angliában volt minister-provinciális, Rómában generálisnak választották meg.

6 1 Wadding i. m. 1228. 86. V. ö. Chron. Fr. .lord. A. F. I. 17. 1. Cron. Anon. A. F. I. 288. 1. Chron. Fr. Nic. Glassberger A. F. 11. 48. 1. 2 Plantare = plántálni, ültetni; kezdeményezni valamit, valaminek az alapját megvetni. 3 P. Fortunatus Hueber: Menolog. 54—55. : „Sic nempe Seraph. Páter Franciscus primum millesimo, ducentesimo vigesimo sexto fatis cessit Quo tempore maximé consolatus circumspexit Ordinem suum novissime institutum per ltaliam, Galliam, Hispániám, Germaniam, Angliám, Hungáriám, Hiberniam, Suetiam, Scotiam, aliasque Septentrionales Terras jamjam fuisse longissime dilatatum." 4 P. Fortunatus Hueber: Menolog. 58. : „Regnum Hungáriáé ex utraque interlabentis Danubii ripa, cis et utltra piscigeri Tibici fluenta, in Transsylvania et Walachia, in Servia et Croatia, in Bosna et Slavonia ac Dalmatia, sub suis juribus, in Carpaticis montibus Franciscano Sodalitio reservat poma vetera et nova, hoc est, novos et antiquos Conventus appropriat, conservat, restaurat." 6 V. ö. Karácsonyi i. m. I. 161. 1. Schemat. Prov. S. Jüan. a Capistr. 0. F. M. in Hung. ad an. 1906. 15. 1. P. Virágh Rajmund i. c. „Esztergom" XIX. évf. 3. 1. Böröcz Marcell: Ferencesek a középkori magyar irodolomban 38. 1. 0 Knáisz Mihály: Chronol.-Prov. 0. F. Min. S. Francisci (melyben P. Vincentius Coronelli nev. catalogusa bennefoglaltatik) 199. 1.