Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Lukcsics Pál: Az esztergomi főkáptalan a mohácsi vész idején

72 Dr. Lukcsics Pál A káptalan fő jövedelmi forrása volt a kisbarsi tized-kés, a bajoni és ebedi rét terményei, melyek minden évben szétosztásra kerültek. A szétosztás módját, melyről később lesz szó, minden évben beírták a kápt. jegyzőkönyvbe. Hasonló módon szétosztották a káptalan birtokain és pedig Kesztölczön, Dorogon, Epelen, Baráthyban, Gyarmaton, Muzslán és végül a Sághhal és Keszivel egyesített Páldon termett bort is. Az 1501- és 1502-ben említett „Pezek cum Thergenye, Lontho, Thesa, Zaazd, Wysk, utraque Zemered, Zakalos" birtokok terményeit úgylátszik továbbra is az egyes kanonoki háztartások természetbeni ellátására reserválták, bár 1503-tól kezdődően erre vonatkozólag semmi adatunk. Jelentős jövedelme volt a káptalannak a Boldogságos Sz. Mária kápolna hozadékából is. A kápolnát Kollányi szerint 1503-ban saját kezelésükbe vették. Annyit tudunk róla, hogy 1515-ben e kápolna jövedelmének kezelésére külön divisort választottak, egyébként a káptalan többi jövedelmével együtt kezelték. 1501. december 20-iki bejegyzés szerint a kápolna előbbi tulajdonosa 1502-től kezdődően a jövedelmekből külön 8 forint tiszteletdíjat kapott. Kisebb jövedelmezőségű lehetett a Sz. István („B. regis") kápolna, melynek gondnokává 1500-ban az alőrkanonokot választották minden fizetés nélkül. A mindenkori sekrestyés azonban évi 6 forintot kapott a jövedelemből, mely egyébként a kanonokok közt szétosztásra került. Ha a tized-bérbeadásokat tekintjük,„a káptalannak a tizedekből tekintélyes jövedelmének kellett lennie. Ok szedték a nagybarsi („de Naghbars"), kisnyitrai („de Kysnytra"), kishonti („de Kyshonth"), nagysarlói („de Naghsarlo"), a báthi, egyeki, hídvégi és bozóki („de pertinentiis Baath, Egegh, Hydwegh, Bozook"), a hegyaljai és rimaszombati („de Heghalya et Rymazombath"), a szemerekési („de Semerekews") és nagyszombati, nemkülönben a két sződényi és keméndi („de utraque Zewden et Kemend") tizedet. Övék volt az esztergomi Sz. János és Anna szöllőjének tizede, nemkülönben a sasadi („de Sasaad") éskovácskeszii („de Kowazkezw") bortized. Az egyes terménytizedeket szokás volt eladni. A bérbeadást vagy maga a káptalan, vagy pedig az illető tizedek beszedésével megbízott káptalani tag végezte. Jegyzékünk az 1500 — 1527. években történt következő tized és egyéb jövedelmek bérbeadását tünteti fel: 1500-ban a sarlói tizedet a szentgyörgymezei prépost bérli. Ugyanezen évben a Kesztölcz-i szöllőt Thúri Gergely püspöknek 20 forintért eladják, november 8-án pedig Szöllősi Lőrincnek engedik át évi 5 forintért a Marthos-tói halastó majorságát („predium piscine Marthos tho vocatum"). 1501-ben a két Sződény tizedét Ibafalvai Pál, Nagysarlóét pedig a szentgyörgymezei prépost bérli 3—3 köböl gabonáért és 4—4 köböl zabért. A szemerekési tizedet Pál nagyprépost 40, a nagyszombatit pedig egy meg nem nevezett személy 170 forintért árendálja. Ugyanezen évben felajánlják Pécsi Miklósnak a keméndi tizedet 4 köböl gabonáért és 3 köböl zabért; amennyiben nem fogadná el az ajánlatot, a tizedeket Fyadi Gergelynek kell összegyűjtenie.