Esztergom Évlapjai 1927
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Drahos János: Dr. Csernoch János hercegprímás tevékenysége az esztergomi érseki székben
68 Dr. Drahos János Szívesen áldozott Esztergom büszkeségére, a főszékesegyházra. A bazilika hatalmas orgonájának háborús célokra leszerelt sípjait tetemes költséggel pótoltatta. Halála előtt néhány hónappal 30.000 pengő költséggel újraöntette a háború alatt elvitt harangokat. Ezeknek ideszállítását és szentelését már nem élte meg. A Főszékesegyházi Keresztény Muzeum-nak kimagasló mecenása volt. Nagy költséggel modernül átrendeztette. A képtárt vásárlás révén 50-nél több értékes képpel gyarapította. A Múzeum számára nagy befolyásával és gondos utánjárással két hatalmas gyűjteményt szerzett, és pedig az Ipolyi-félét és a San Marco-félét. * Nem maradhat feljegyzés nélkül az a rokonszenv és szeretet, amellyel székvárosa, Esztergom iránt viseltetett. Büszkeséggel vallotta magát a város egyik legrégibb és legöregebb polgárának. Huszonhét éves kora óta — a temesvári és kalocsai alig négy éves távollétet leszámítva — itt élte végig áldásos életét. Szívesen rezideált Esztergomban. Mindig készséggel sietett előmozdítani a város fejlődését. Ily irányban örömmel érvényesítette hatalmas befolyását. A város egyleteteit, jótékony mozgalmait anyagilag is támogatta. Kedvenc eszméje volt a Kis-Duna második hídjának létesítése. Erre a célra mindjárt érseksége elején 20.000 békekoronát ajánlott fel, sőt erről végrendeletében is megemlékezett. * Az érdemekben gazdag és feltétlen tekintélynek örvendő főpásztort aranymiséje alkalmából 1924. évi november 16-án Esztergomban és 18-án Budapesten nagy lelkesedéssel és rajongó szeretettel ünnepelte egyházmegyéje és az ország. A maga részéről ezt a napot több adománnyal és a Monumenta Ecclesiae Strigoniensis harmadik kötetének megjelenítésével tette emlékezetessé. A mű kiadására 10.000 pengőt áldozott. A kötet szerzője Dedek-Crescens Lajos prelátuskanonok. * Íme, ennyit tett mostoha időkben az elhunyt főpásztor. Csak a jó Isten a megmondhatója annak, hogy ha a körülmények kedvezőbbek lettek volna, mennyi sok más monumentális alkotását is jegyezhette volna fel a történelem. Ezt a legteljesebb joggal feltehetjük róla, aki annyira példátlanul és utolérhetetlenül a munka embere volt. Szinte a nyughatatlanságig kereste, szerette és végezte a munkát. A pihenést úgyszólván nem is ismerte. Ezért munkatársaitól sem vette szívesen, ha pihenés cimén szabadságot kértek. A pihenés óráit nála vagy a tanulás, vagy a komoly olvasmányok töltötték ki. Megjegyzésre érdemes, hogy életének utolsó éveiben intenzive tanulta a francia nyelvet. Valóban elmondhatjuk róla, hogy kifejezetten a munka embere volt. A munkáé és a szenvedésé. Felelősségteljes állásában óriási megpróbáltatásokat jelentett számára a háború. A forradalmak, különösen a proletárdiktatúra szörnyű lelki kínok, sőt megaláztatások elé állították. Még hajlékából is kiűzték a forradalmárok és lakóhelyéül egy szobát jelöltek ki.