Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Drahos János: Dr. Csernoch János hercegprímás tevékenysége az esztergomi érseki székben

Dr. Csernoch János hercegprímás tevékenysége az esztergomi érseki székben. 63 való letelepedését. Támogatása mellett az Isteni Üdvözítőről nevezett soproni nővérek Budapesten megtelepedve a „Collegium Marianum" egyetemi hallgatónők internátusát és az úri nők otthonául szolgáló „Collegium S. Annae"-t nyitották. — Gyámolította a budapesti Huba­utcai Salvatoriánákat, hogy nagyszabású modern intézethez, az Isteni Szeretet Leányait (Budapest, Knezits-u.), hogy monumentális svábhegyi anyaházukhoz, a KármeÜta apácákat (Budapest, Maglódi-út), hogy az árvák és elhagyott gyermekek gondozására szükséges épülethez jus­sanak. A hely szűke nem engedi, hogy ezirányú segítő és gyámolító tevékenységéről itt részletesebb adatokkal szolgáljunk. Annak is csak a puszta megemlítésére szorítkozhatunk, hogy a szegény egyházköz­ségeket iskoláik fenntartásában és fejlesztésében részben a rendelke­zése alatt álló alapokból, részben sajátjából készséggel segítette. Amikor a boldogult nagy prímásról mint a tanítás és nevelés hatalmas patrónusáról szólunk, külön ki kell emelnünk azt a szerete­tet, amellyel esztergomi szemináriumán csüngött. Állandóan élénken érdeklődött még a legkisebb ügyei iránt is. Az intézettel szemben min­den anyagi áldozatra kész. Szükség is volt ezirányú áldozatkészségére, mert a szemináriumnak úgyszólván összes birtokai a csehek áltai elfoglalt területen maradtak. Azelőtt a saját jövedelmeiből jól megélt a szeminárium; 1919. óta annak tekintélyes fenntartási költsége úgy­szólván teljes egészében az érsek terhét képezte. Feljegyzésre érde­mes, hogy a legszívesebben erre a célra áldozott. Évközben többször meglátogatta az intézetet, ilyenkor buzdítgatta a növendékeket; a vizs­gálatokon rendszeresen részt vett. A szeminárium háztartásának veze­tését 1913-ban, rövidesen székfoglalása után a Keresztes Nővérekre bízta. Különös érdeklődéssel viseltetett a létében veszélyeztetett bécsi Pazmaneum iránt, amelyben ő is nevelkedett és az intézetnek a kri­tikus időn való átmentése érdekében mindent elkövetett. Ezt a kérdést is nyugvóponthoz juttatta; a Pazmaneum tovább teljesítheti nemes feladatát. Bár a papnevelésnek ügyét ennyire a szivén viselte, a háború utáni években elegendő papjelöltnek még sem örvendhetett. Ezért a papi hivatások ápolását ismételten is lelkére kötötte papjainak, külö­nösen az ifjúság nevelésével és oktatásával foglalkozó hitoktatóknak és hittanároknak. Ismételten is, az évnek június hónapjában, az egy­házmegye minden templomában külön szentbeszédet rendelt a papi hivatásról. 1924-ben külön ájtatos egyesületet (Szentlélek-egyesület) alakított, melynek feladata az egyházi hivatások körül való buzgólko­dás. Örömmel állapíthaljuk meg, hogy a papi pályára jelentkezők száma haladást mutat. Azonban sok évnek pótlására lesz még szükség, hogy a paphiány orvosoltassék. Ez a hiány idézte elő azt, hogy a székes­fővárosi hitoktatásban kisegítésképen hitoktatónőket is kellett alkal­mazni. Ezek kiképzésére megalakította 1917-ben a budapesti Angol­kisasszonyok intézetével kapcsolatos „Ward Mária Kollégium"-ot. Ez eredetileg három éves kurzusból, újabban két évfolyamból áll, amelybe tanítónői oklevéllel biró hajadonok vétetnek fel. A tanfolyam sikeres befejezése után hitoktatás végzésére képesítő diplomát kapnak a jelöltek s a szükség szerint alkalmaztatnak. Jelenleg ötvennél több ilyen kisegítő hitoktatónő végzi a hitoktatást a székesfőváros iskoláiban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom