Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Lepold Antal: †Dr. Csernoch János

58 Dr. Lepold Antal polgár fia, mint Magyarország volt prímása pihen — az őt szerető szülőfölddel koporsóján, — ott elnémul minden rágalom s a sírból föltámad az igazság. Csernoch János élete a legmegrázóbb tragédia. Meg volt benne minden tehetség a nagy sikerekhez s hozzá vasakarat hevítette. Eles esze és gazdag tapasztalata kiformálta közmondásos bölcseségét, akarata hajtotta csodálatos tevékenységre. Igénytelensége nagy alkotásokra takarékoskodott. Tárgyilagos igazságossága és bűbájos kedvessége megnyerte számára a sziveket. Megbocsátott és békített. Magyarországon — a vad szenvedélyek és párttusák hazájában — folyton a megértést, engesztelékenységet és összefogást prédikálta. Példájával munkát és alkotást sürgetett. Hideg észpolitikája üldözte a káros politikai romanticizmust. Kivetkőzött a legfényesebb magyar polcon a hagyományos külsőségekből és könnyed természetességgel hozzá alkalmazkodott a modern polgári rend egyszerűségéhez. Született sorstársa volt a legszegényebb munkásnak, a föld népének. Ismerte a kormányzás gondjait, a tudomány problémáit, az élet mélységeit és magaslatait, a küzdelmet a mindennapi kenyérért, hiszen szegényen és árván indult valamikor a világba. S primássága alatt az idők zúgó folyama olyan személyeket hozott, mint egyetlen előde életében sem. Volt tehát alkalma tehetségeit használni. Négyéves világháború, két királyhalál, egy királykoronázás, két forradalom, két kormányforma-változás és alkotmányreform, a békekötés s az ezt követő tárgyalások, országcsonkítás, ezeréves intézményeink s egyházszervezetünk összeomlása, két pápaválasztás csak a legkiemelkedőbb események. S ezek a szörnyű méretű történések másfél évtized alatt minden emberi erővel szemben dacoltak. Minden lángészt és hősi akaratot megcsúfoltak. Pusztító elemekként vonultak el s csak a pusztulást hagyták maguk után. Ki tudja ily ítéletidő utón megmérni egy ember szerepét, bármily fontos állásban volt? Ebben a vis majorban rejlik Csernoch János tragikuma. Minden emberileg lehetőt megtett, de a katasztrófát meg nem állíthatta. Ki gondol ma azokra a bölcs tanácsokra, amelyeket Csernoch János Ferenc József és IV. Károly királyoknak s kormányaiknak adott, az éjjelt napallá tevő fáradalmakra, amelyekkel az olasz és román háború kitörését megakadályozni, a tisztességes békét elősegíteni, a forradalmakat és pusztításokat feltartóztatni igyekezett, a lelki kínokra, amelyeket kiállott? Hiszen hasztalan volt látszólag minden igyekezete. Mindent elvesztettünk. Bekövetkezett a legrosszabb. Pedig az ő működésének mégis nagy eredménye volt. Ami elveszett, azért biztosan nem 0 a felelős. Ami megmaradt, abban orosz-