Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - Keményfy Kálmán Dániel: Pór Antal (életrajz)

Pór Antal. 3 zott a 15 éves Pór Antal is, aki részt vett így a nagy küzdelemben. Mint ő maga kifejezte: „Küzdöttem a magyar szabadságért." Komá­romban a pattantyúsok között volt honvéd s Görgei táborával Vilá­gosra vonult. Itt az oroszok kezébe került, akik a katona gyereket az osztrákoknak hagyták hátra. Egy ideig az aradi várban tartották, majd hazabocsájtották mint fiatalkorút. A levert szabadságharc után szállta meg lelkét a vágy, hogy a papi pályára lépjen. Az esztergomi főegyházmegye növendékpapjai sorába Scitovszky hercegprímás vette föl 1850-ben. Egy évet a pozso­nyi Emerikánum papnevelőben töltött. A bölcsészeti tanulmányokat a nagyszombati érseki líceumban végezte. Mint kiváló tehetségű növen­dékpapot 1853-ban, 19 éves korában a bécsi Pazmaneumba küldték a hittudományok hallgatására. Dacára, hogy Bécsben volt ez a pap­nevelő intézet s dacára, hogy a magyarság az elnyomatás korszakát élte át, a Pazmaneum nevelésével megmaradt a magyarság erős várá­nak. Pór Antal éppen azért az idegen nyelvek tanulása mellett hűen kitartott magyar érzése mellett. A bécsi egyetem kiváló tanárai, a Pazmaneum elöljáróinak nagy műveltsége nagy hatással voltak rá. Az irói szellem már a Pazmaneumban szárnyát bontotta. Az itt töltött évek alatt a hazafias nemzeti irányt fejlesztették benne a titokban becsempészett magyar időszaki könyvek és lapok. Minden nemzeti ügy, a Garay, a Vörösmarty árvák ellátásától a Magyar Tudományos Akadémia palotájának építéséig, visszhangra dob­bantotta Pór s a többi pazmanita,, szívét. Garay árvái számára egy havi zsebpénzét ajánlotta fel Pór. 0 gyűjtött a pazmaniták között 25 forintot az Akadémia építésére. Minden vasárnap l-l krajcárt adtak össze. A Garay árvák számára is 55 pengő forintot gyűjtöttek össze­Csöndes estéken alkonyodáskor akárhányszor még a magyar dal hangjai is lehallatszottak a Pazmaneummal szomszédos utcára s térre, amiben Pór a hangjával vezetett. Hogy az elnyomott magyar irodalom életre lobbanjon, a pazma­nita Pór 2 lelkes pesti központi papnevelőintézeti kis pappal: Lassú Lajossal, a későbbi pozsonyi kanonokkal s Dessewffy Sándorral, aki csanádi püspök lett, — egy titkos irodalmi kört létesítettek, amelynek célja az ifjú magyar papság között a kath. napi sajtó emelése volt. Az irodalmi szövetséget „Lánc"-nak nevezték Sz. László király patrónussága alatt. S a szövetséghez csoportosulónak vállalkoznia kellett vagy valamely idegen nyelv tanulására, vagy valamely tudomány­ismeretág művelésére, hogy így majdan jó és számottevő munkásai legyenek a magyar katholikus irodalomnak. A Láncszemek (tagok) évenként egy-egy dolgozat megírására vállalkoztak, s hogy mennyire nem bántotta őket a hiúság, s hogy mennyire óvatosak voltak az államhatalom rendőri cenzúrája miatt : legtöbben „Lászlófi" néven irtak a Családi Lapokba, Kath. Néplapba, Magyar Sajtóba, Tanodai Lapokba, Religióba. Az irodalmi szövetség­hez számos kis pap csatlakozott máshonnan is. De mivel titkos volt s központi szervezete emiatt nem lehetett, idővel a „Lánc" széthullott. Hatása azonban a magyar irodalomra nézve nem maradt nyom nél­kül. A mag kikelt s számos író ezen szövetségből kapott szárnyat. Pl. Kuthen (Barina Vendel), Varga Mihály (Zámolyi), Kuliffay Ede,

Next

/
Oldalképek
Tartalom