Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sántha József: Esztergom az 1848-as idők reformeszméi áramlatában

Esztergom az 1848-as idők reformeszméi áramlatában. 29 is a központi szerveknél kívánja meghagyni s azokat kivenni óhajtja a felelős magyar minisztérium kezéből. Alig érkezik meg a hír, Pinke főbíró március 29-ére rendkívüli közös népgyűlést hirdet. A népgyűlés amily örömmel veszi tudomásul, hogy a király miniszterelnökül Batthyányit már ki is nevezte (lásd a helytartótanács márc. 21-én kelt leiratát), ép oly lesújtónak tartja, hogy most „adott szent szavát megtartani vonakodik". A nemzeti önállóság e két tárcát se nélkülözheti, azt az országnak joga van követelni; hiszi hát, hogy a király visszatér eredeti elhatározásához. A király, a szabadság s a magyar független felelős kormány éltetésével ér véget a gyűlés, melynek állásfoglalásáról a követet is értesítik, hogy azt a felelős köröknek tudomására hozhassa. A tiltakozás természetesen nemcsak nálunk nyilvánult meg, hanem egész országszerte; ez egységes fellépésnek bizonyára tetemes része volt abban, hogy a király hozzájárult a kívánsághoz s mint Maurovich a város közönségével a március 31,-i tudósításában közli, megerősítette a felelős minisztériumról szóló törvényt. Közben a napok peregnek tovább; lejár azon idő is, melyre Maurovich a követi megbízását kapta. Április 18-án tehát terjedelmes levelet intéz a város közönségéhez; nagy vonásokban összefoglalja az elmúlt országgyűlési ciklus munkáját; kiemeli, hogy a maga részéről a nemzeti önállóság kiépítésére irányuló mozgalmakban, illetőleg követi tevékenységben, mikor csak arra alkalom kínálkozott, igyekezett kivenni a részét. Egyben érdekes hangot üt meg: arról beszél, hogy a magyarságnak az elkövetkezendő időben erősen össze kell fognia, mert a népek szabadságát egy új veszedelem, az orosz rém fenyegeti, mellyel szemben talán megint reánk fog hárulni a feladat, hogy mint egykor a törökök ellen, most az oroszok ellen legyünk az európai népszabadság védőbástyája. (1848/1. 196.) Megkapó, hogy ez az egyszerű ember, aki jelentékenyebb, irányító tevékenységet nem vitt az országgyűlésen s egyébként is egy kis város szerény tisztviselője volt, már akkor megérezte, hogy észak felől közeledik a vihar, mely megrázza majd a magyar szabadság alig kinőtt fejét! Levele egyébként is méla, mint a búcsúzó levelek általában lenni szoktak; de még milyen lenne, ha látta volna, hogy amit ő — bizonyára a nagyobb látókörűekkel való érintkezése folytán — sejt, az néhány hónap múlva valóban be is következik ! Egyébként követi tiszte visszaadása után visszatér a városi magisztrátushoz s nemsokára mint főbíróval találkozunk vele, aki a város ügyein kívül szívesen kapcsolódik bele az országos politika kérdéseinek helyi megtárgyalásába. Csakhamar elérkezik az új képviselőválasztás ideje is. Szemere Bertalan belügyminiszter május 18-án felhívja a várost, tegye meg az előkészületeket az űj választáshoz, így elsősorban is gondoskodjék a választók névjegyzékének összeállításáról. Itt aztán a város konfliktusba keveredik a vármegyével, mert az utóbbi úgy értelmezi az 1848. é. XXIII. tc.-et, hogy az összeíró választmányban, mely a városi választók jegyzékét fogja összeállítani, a megye képviselőinek is helyt kell foglalnia, kiküldi tehát a maga részéről Héjjá Imre és Miskolczi Márton tagokat, hogy a munkálatban vegyenek részt s az előbbi külön felhívásban fordul a városhoz az összeírás megkezdése iránt- Ezzel a felfogással merőben ellenkezett a város nézete, mert azt vallotta, hogy