Esztergom Évlapjai 1927

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sántha József: Esztergom az 1848-as idők reformeszméi áramlatában

Esztergom az 1848-as idők reformeszméi áramlatában. 23 az országgyűlésen szavuk lesz. Az eredeti kormányjavaslat szerint ugyanis 32 város (köztük Esztergom is), mivel lakosságának száma 12.000-en alul volt, nem kapott volna szavazati jogot. Ezért is sürgeti Esztergom s adja követének is utasításul annak szorgalmazását, hogy a kir. várossal határos, sőt beszögellő három szomszédos város (Víziváros, Szenttamás, Szentgyörgymező) „felszabadíttassék s egyesíttessék, amivel a közigazgatás terhei könnyebbednének s a közbiztonság fokozódnék, a lakosok száma pedig 14—15.000 lenne." Íme fényes bizonysága annak, hogy a liberális elvek mögött csaknem mindig rejtőzik kisebb vagy nagyobb fokú önérdek! Még inkább megnyilvánul azonban az egyenlőség elvének szorgalmazása a városok azon kívánalma tárgyalásánál, hogy a városi hatóságok jogai bizonyos ügyekben — így különösen a cselédviszonyok s a kihágások ügyeiben — a nemesekre is kiterjesztessék. Az ügynek a tárgyalásoknál nagy ellenzéke volt, mely főleg arra utalt, hogy a megoldás ellenkeznék az általános nemesi joggal, mely szerint a nemes szabadon választja meg bíráját; amikor pedig a vita erősen elmérgesedett, azt hozta fel ellenérvül, hogy ime, még csak a tárgyalásnál tartanak s a városok máris a nemesi jogok elkonfiskálására törekszenek, nem számíthat hát a nemesség arra, hogy az eddig szabadon választott nemesi bírósága helyett a városok bírájában ügye elfogulatlan elintézőjét láthatja. Esztergom természetesen a városi jog kiterjesztése s a nemesi jog megszűkítése mellett volt, hisz ezt követelte saját érdekén kívül a kor eszmeáramlata is. A tárgyalásokon Maurovich követ a mérséklet útját választotta; ezért midőn azt javasolták egyes városok, hogy a belterületen kívül lakó nemes is alávettessék a városnak, nem szólal fel a javaslat mellett, mert mint mondja, „csakugyan megvalósult azon mondás: szólni ezüst, de hallgatni sokszor arany." De mikor Szabolcsmegye követe az ellentétek kiegyenlítéseül azon javaslatot hozza, hogy a városi hatóság csak az állandóan megtelepedett nemesekre terjesztessék ki, míg az átmenetileg tartózkodókra nem, — követünk csatlakozik az indítványhoz (febr. 28.-i követi jelentés). Sajnos a javaslatot még ebben a formájában is ellenezték, úgy hogy 26 szavazattal kisebbségben maradt. A javaslat ellen volt Esztergommegye követe is, mint azt Maurovich keserűen panaszolja. Az egyenlősítés elvét sürgető e javaslatokban tehát Esztergomnak szabadelvű felfogása nem tudott diadalmaskodni. De nem tudott egy más kérdésben sem, mely viszont a liberális elvvel valóban ellenkezésben is volt, bár azóta törvényeinkben megvalósult. Amikor ugyanis arról volt szó, hogy a városokban mindenki szabadon letelepedhessék, Maurovich azon módosítást indítványozta, hogy az idegen csak „erkölcsi jómagaviseletét kellőleg igazolva, a hatóság tudtával állandó lakóhelyet tartva" telepedhessék. Az eredeti javaslat szerkesztője, Szentkirályi Móricz, a módosítást nem tartotta elfogadhatónak, mert az az egész javaslat elveivel ellenkeznék, de különben is minden hatóságnak tudnia kell, ki jön a községbe. Maga a javaslat erős fejlődést jelent, különösen a jobbágyok s az idegenek eddigi helyhezkötöttségével szemben ; az esztergomi követ ajánlotta módosítás nem jelenti annak mellőzését, csupán a köz érdekében való korlátozását, melynek jogosságát